A húgom szerintem depressziós lett, mióta elköltöztem otthonról. Vigyem el pszichológushoz?

Hárman vagyunk testvérek, én a középső, 24 éves lány vagyok. A húgom 15, a bátyám 27. A bátyámmal nagyon jó a kapcsolatom, mindig is az volt, és mivel viszonylag nagy a korkülönbség a húgommal, kiskorától fogva őt is mindig babusgattuk, vigyáztunk rá, vittük magunkkal szinte mindenhova, együtt tanultunk vele, ha bármi gondja volt a suliban. Így kicsit talán túlságosan is hozzánk, de főleg hozzám nőtt. A bátyám már 2 éve elköltözött, családot alapított, de amíg ketten voltunk otthon, szinte naponta mentünk hozzá. Mióta én is elköltöztem otthonról néhány hónapja, azóta anyuéknak egyre nehezebb a húgommal. Úgy tűnik, mintha depressziós lenne. Nem igazán érdekli semmi, pedig régebben olyan lelkes volt. Tavaly kezdte a középsulit és nagyon tetszett neki, most meg az utóbbi hónapokban néha alig lehetett elrángatni is oda, a tanulmányi eredménye is romlott év végére. Nem igazán barátkozik senkivel, leginkább otthon van egyedül és bezárkózik a szobájába. Nem mond semmit, hogy mitől van rossz kedve vagy mitől fáradt. Gyerekkora óta jár balettozni, eddig imádta, most néha már oda sem akar menni. Minden nap kérdezi, hogy eljöhet-e hozzám, vagy elmegyek-e én, és még így is együtt vagyunk hetente 3-4-szer minimum, amikor tudom és ráérek, mindig hozom-viszem, de sajnos napi szinten ez már nekem nem megy minden igyekezetem ellenére sem. Hiszen azért költöztem el, mert befejeztem az egyetemet, elkezdtem dolgozni, innen sokkal közelebb van a munkahelyem is, és sokszor esténként már csak arra van erőm, hogy bedőljek az ágyba. A húgomat pedig nagyon nem szeretném megbántani, mert nyilván nagyon szívesen vagyok vele, de mindennapi szinten ez sajnos már nem megy, és nagyon úgy tűnik, hogy neki erre lenne szüksége, mivel rajtam kívül nem igazán beszéli meg a dolgait senkivel. Segítene rajta, ha elvinném egy pszichológushoz, aki átbeszéli vele ezeket? Bár valószínűleg ezt az ötletet sem igazán díjazná. Vagy van valami más ötletetek?