Gyűlölöm az öcsémet, évek óta azt kívánom, bár csak ne lenne, és ő is utál engem. Hogyan férjünk meg?

"Más meg hogy örülne egy testvérnek.

Én mindig örültem volna, ha van egy tesóm."

Ez aranyos. :)

De sajnos nem így működik...én is örültem az öcsikének, aztán megnőtt és egy igazi lelketlen, másokat kihasználó szemét lett belőle. :(

Kérdező, nálatok mikor kezdődött ez az egész? Miben merül ki pontosan a szemétkedése?

12: De én nem tudom elképzelni, hogy a mi családunkban bárki lelketlen utálni való legyen.

Na mindegy, tesóról már lecsúsztam. Most már saját gyerkőcre vágyom :)

Én is igy voltam 15 évesen a növéremmel!De azota rájöttem,hogy nagyon szeret.És ha nincs 1 ember sem a világon aki segitsen ö akkor is jön. :)

Nagyon ritkán látom és hiányzik is!Gondolj bele és vess véget a dühödnek,mert az élet nem tart örökké.Szeretni kell ha másnem a családod,mert bármikor történhet veled,velük,velem valami rossz amit már nem tudsz visszaforditani.

Majd idövel megszeretitek egymást!Majd amikor havonta vagy fél évben egyszer fogod látni,na majd akkor rájöttök mind a ketten,hogy igen Ö az akit feltétel nélkül szerethetsz...És történyen bármi ti egy vérböl valók vagytok!

Lehet,hogy ezt még most hablatynak gondolod,de majd idövel megérted amit irtam.F22

Hidd el ezt a kijelentésed most csak dühböl "irod",gondolod.

Ha mégis történne valami ezt nagyon megbánnád és lehet hibáztatnád is magad.Akár az egészséged is rá mehet...

De ezt hiába irom le,mert te látom nem érted.Vagy a méreg elöntötte a fejed és nem látod tisztán a helyzetet.