Ti máshogy "bántok" a testvéretekkel, mint a barátaitokkkal? A testvéretek fontosabb mondjuk valamilyen szempontból?

A testvér és a barát külön kategória, nem lehet őket egyformán kezelni. A legtöbb ember többet veszekszik a testvérével mint a barátaival (legalábbis gyerekkorban), nem azért, mert utálják egymást, hanem mert közelebb élnek egymáshoz, sok mindenen osztoznak (szülők figyelme, játékok, számítógép használat, hova menjünk a hétvégén stb.) így sok helyen van súrlódási lehetőség. Illetve a családon belül mindenki sokkal nyíltabban adja önmagát mint akár a legjobb barátjával szemben is így esetleg hamarabb felcsattan olyan dolgokon amit idegen helyen lenyelne. Arról nem is szólva, hogy a barátaidat választhatod míg a testvéredet nem, így lehet, hogy tűz és víz vagytok.

Mindezek ellenére a testvéri kötelék (extrém eseteket kivéve) erősebb mint a barátság, épp azért mert egymás hibáit is jól ismeritek, ezért önmagáért tudjátok szeretni, elfogadni egymást. Illetve rengeteg közös emlék köt össze, jó és rossz helyzetek, apró és nagy dolgok amiket közösen éltetek át. Illetve a családdal szemben egyfajta felelősségérzet is működik az emberben. Lehet, hogy felnőttként nem tartjátok egymással a kapcsolatot napi szinten, mégis ha bajban vagy, bizalommal fordulhatsz a testvéredhez, segíteni fog.

A testvér más, mint egy barát. A testvérrel össze veszhetek, akármilyen trágárságot rá mondhatok és ő rám, de mindig kibékülünk. Amíg ugyanezt egy baráttal nem tehetem meg, mert ott szét mennénk. Ott a harag is teljesen máshogy jelenik meg. Ez persze nem azt jelenti, hogy kötelező veszekedni, de bemutatja, hogy milyen erős kapcsolat. Egy barátnak, akármilyen is, nem mondok mindig igazat, ferdítek, ha tudom, hogy az igazsággal tönkre tenném a kapcsolatunkat. A testvéremnek megmondom, vagy körülményesen, szépítve, vagy egyenesen az arcába, hogy tudom, hogy neked nagyon tetszik ez a nadrág, de egyébként nagyon gáz. Akármi is történjék, vele mindig jóban leszek. Két teljesen különböző ember vagyunk, de valami mégis összetart minket, pedig meg tehetnénk, hogy nem beszélünk, hisz csak ritkán találkozunk suli miatt. Egymás támaszai vagyunk. Kicsit olyan ez, mint a szerelem. Persze nem vagyok szerelmes a testvérembe, de szerintem a baráti szeretet, akármilyen mély is, nem hasonlítható a testvéri szeretetre, mert az legalább olyan állhatatos, mint a szerelem.

Persze, ez csak egy személyes vélemény. Nagyon sok ember van, aki rosszban van a testvérével, ki nem állhatják egymást és sokaknak egy barát jelenti a testvért.

Én másmilyen vagyok a testvéremmel, vele élhetem ki magam, ő többet tud a valódi önmagamról, mint a barátaim. Pedig van olyan barátom akit tényleg nagyon szeretek.

Két testvérem van. Egész más a velük való kapcsolatom, mint a barátaimmal. Egyszerűen azért, mert jöhet olyan idő, amikor a mostani barátaim már nem lesznek azok, de a testvéreim mindig a testvéreim maradnak.

Egyiküknek vannak olyan tulajdonságai, amit valószínűleg nem tolerálnék, ha nem a testvérem lenne. De így próbálok segíteni neki. A másik testvéremmel tökéletesen jól kijövünk. Veszekedés ide vagy oda, tudom hogy rájuk mindig számíthatok. Szentimentálisan hangzik, de így van.

Persze látom hogy nem mindenhol megy így, vannak családok, ahol a testvérek nem is beszélnek egymással.. ez nagyon furcsa, nem is értem.