Milyen a viszonyotok a testvéretekkel?

Nagyon jó, együtt lakunk.

Egyneműek vagyunk, lányok.

3 év különbség a javamra.

Eleinte közös szobánk volt, amikor 12 lettem, akkor lett külön szobánk.

Nem éreztem soha, hogy valamelyikünk kedvenc lenne, a tesóm sem.

Nem tanítottak arra, hogy ne marjuk egymást, ha csináltuk ránk szóltak, de ennyi. Csináltuk tovább. :)

Azt meg, hogy segítsük egymást, soha nem hallottam senkitől, ez magától értetődő dolog, hogy segíted azt, akit szeretsz.

Szoros kapcsolatunk van, naponta kommunikálunk legalább neten, a baráti társaságunk is közös.

Mindketten lányok (illetve már nők) vagyunk, 3 évvel fiatalabb nálam.

Úgy emlékszem valamikor 15-16 éves koromban építettük át a lakást és lett külön szobánk.

A szüleink sajnos sokat dolgoztak, egymásra voltunk utalva, különösebben nem martuk egymást. Születésétől kezdve bevontak az életébe, nem zártak el tőle hermetikusan, mindig vigyáztam rá, aztán mikor kicsit nagyobb lett, ugyanúgy vigyázott rám:)

Mi sosem voltunk joban..

egy nemuek vagyunk (lanyok)

1es fel ev koztunk a korkulonbseg:)

eloszor egy szobaban laktunk de utana o elkezdett pasizni ,igy szetvaltunk.. nem is gond :)

Nalunk apukam mindig a noverem mellett allt es nala akart 'benyalni' es ez mai napig igy van sajnos.. viszont anyukam meg mellettem all tortenjen barmi..:/:) mivel mi mar ugymond nem kis gyerekek vagyunk igy nem szolnak bele annyira.. Csak ha mar nagyon durvan veszekedunk.. akkor elmondjak a velemenyuket es abbahagyjuk a veszekedest .. ingadozo.. van amikor viszont nagyon el tudunk szorakozni.. beszelgetunk ,kormot csinalunk etc.. :)

Mondhatni egyre jobb, kezdünk közelíteni egymáshoz.

Különböző neműek vagyunk, 7,5 év van köztünk az ő javára. Külön szobánk volt. A szüleink odafigyeltek rá, hogy ne kivételezzenek és segítsük egymást.

Elég nagy köztünk a korkülönbség. Kb 20-21 éves koromig a köztünk levő kapcsolat kb 0 volt. Gyerekként néha játszottunk (tényleg csak évi párszor), nem igazán tudtunk egymással mit kezdeni. Hogy felnőttünk, most már jobban van közös téma.

Nekem jó a viszonyom a bátyámmal.

Régen sokat játszottunk és mindig egy oldalon álltunk.

Ma egyik legjobb haver. Sokat lehet vele/ rajta röhögni.

Ha kell segitünk egymásnak, de amúgy nem :D lusták

vagyunk... Véleményeink és zenei izlésünk megegyezik

(rock'n'roll :DD)Egy szobánk volt és emeletes ágyunk

:D 1 év a külömbség

1 fiú, 3,5 évvel fiatalabb, és 1 lány 12 évvel fiatalabb. Édes tesóim.

Már nem lakunk együtt, de naponta beszélünk, heti 3-4-szer találkozunk, vasárnaponként együtt ebédelünk.

Szinte a kezdetektől külön szobánk volt, sőt mindig akkor költözött a család, ha bővültünk!

Igen, arra tanítottak minket, hogy szeressük, segítsük egymást!

Fiú,lány,fiú. 4,4,4 év kor különbséggel született testvérek.

A testvéri kapcsolat szinte semleges. ( biológiai testvériség,mintha csak biológiailag lennénk testvérek)

4 szobás családi házban nevelkedtünk és nem volt külön szobánk. Minden szoba mindenkié volt de a hétköznapok a konyha/nappaliban zajlottak.

A szülök nem igazán tanítottak arra,hogy ne legyen kivételezés és nem igazán tanítottak arra ,hogy segítsük egymást. A testvérek maguk közt igyekeztek kivívni a hierarchiát és mindehhez felhasználták a szülők manipulációját de maguk a szülők is éltek a manipuláció eszközeivel az életesemények több területén is magukkal a gyerekekkel kapcsolatosan és mint szülők saját maguk között is éltek a manipulációs "fogásokkal".

Röviden ennyi. De egy egész könyvet tudnék írni a témával kapcsolatosan, hogy mi hogyan volt és (szerintem)hogyan kellet volna, vagy kellene lennie.

Mindketten lányok vagyunk, a húgom 21, én 23 éves. Gyerekkorunkban közös szobánk volt, aztán amikor átköltöztünk egy házba (és lett volna külön szoba lehetőség), akkor is inkább egy szobában aludtunk. Mikor újra költöztünk (13 éves koromban), már külön szobánk lett, de minden este átjött beszélgetni, ahogy csináltuk mindig lefekvés előtt. Még volt 1-2 év, mire ez elkopott.

Mindketten egyetemisták vagyunk már, együtt is lakunk. Vannak súrlódások, néha jó kis veszekedések, de amúgy nagyon szeretjük egymást, minden apró kis rezdülését ismerjük a másiknak, és nincsen semmi, ami tabutéma vagy ciki lenne köztünk. Az, hogy ilyen szoros a kapcsolatunk, egyrészt annak köszönhető, hogy egy neműek vagyunk kis korkülönbséggel, a másik pedig hogy a családban mindig mindenki ügyelt rá, hogy egyformán bánjanak velünk. Példa: gyerekkorunkban, ha valakinek születésnapja vagy névnapja volt, és ajándékot kapott, a másik is kapott mindig valami apróságot, mondjuk egy Kinder tojást vagy egy csatot, vagy egy kis noteszt, bármi, aminek örülni lehet. Szeretném ezt a szokást megtartani, ha gyerekeim lesznek, mert jó érzés volt kapni valamit mégis, és a másik nem volt olyan irigy. Vagy amikor felsős voltam, elmehettem egy angliai körutazásra, akkor megengedhettük magunknak. Aztán amikor ugyanez a lehetőség jött a húgomnak, a szüleink addigra már elváltak, és nem dőzsöltünk. Anyukánk mégis előteremtette a pénzt, hogy elmehessen, mert én is elmehettem, és természetesen neki is jár.

Ha csúnyán veszekedtünk, apukánk mindkettőnket a sarokba állított, nem érdekelte, ki kezdte (úgyis mindig a másikra fogtuk :) ).

Sosem éreztük a kivételezést.

2 év van köztünk, egy szobánk volt, amivel nekem nem volt abszolut semmi bajom, felnőtten tudtam meg, hogy tesom utálta ezt a helyzetet!!

ma két ellentét, ő dúsgazdag, én szinte éhező, az a típus, aki kenyérrel segít, pénzt azt soha és maximálisan lenéz, és butának néz (sokmindent úgy magyaráz pl a számítógépen, mintha valami nagy was ist das lenne, hogy ő tudja, tökre azt hiszi, hogy én nem vágom...meg kb millio dologgal e van, ha baromságot mond, azt jó nagy hanggal nehogy ellentmondhasson bárki..., stb) de szóval úgy néz ki, ezzel a habitussal lehet érvényesülni az életben :(