Milyen a viszonyotok a testvéretekkel?

Mindig is jó volt de most sokkal jobban megértjük a másikat,így,hogy nagyobbak vagyunk.

Van egy húgom és egy öcsim.

Húgom és köztem 3,öcsim és köztem 6 év van.

Gyerekként közös szobánk volt,aztán kb 13-14 évesen lett külön szobám,ők még sajnos mindig egy szobában vannak,mert nem tudunk elköltözni nagyobb lakásba(nem veszik a lakást...:()

Én mindig is úgy éreztem,hogy anyukám húgommal,apukám öcsémmel kivételezik,én meg a "fekete" bárány vagyok.

Sokszor mondták,hogy ne marjuk egymást persze gyerekként nem érdekelt minket.Az meg,hogy segítsük a másikat,magától értetődő,nem mondták külön:) 20 /L

Majdnem mint két idegen olyanok vagyunk egymásnak. Mindketten harmincas éveinkben járunk, én nő vagyok, a bátyám meg egy évvel idősebb nálam.

Nehéz gyerekkorunk volt a szegénység, szüleink marakodása miatt, ill. az apánk kegyetlen, zsarnokoskodó természete miatt, de ennek ellenére állandóan azt tanultuk tőlük a testvéri kapcsolatról, hogy mindig támogatni, szeretni kell egymást, stb. stb.

Nem igazán volt kivételezés.

Nincs különösebben mondanivalónk egymásnak. Évente egyszer-kétszer találkozunk, ehhez azért hozzájárul a nagy távolság is. De mikor még egy városban laktunk, akkor is csak kb. ennyiszer futottunk össze.

Én a magánéletemmel kapcsolatos dolgokat nem szeretném vele megosztani, csak egy-két munkahelyi dologról beszélünk. Vagy semleges témákról, pl. aktuális hírek. Vagy mi történt egy-egy ismerősünkkel.

Mióta megnősült, még távolabb kerültünk egymástól. Szinte nincs olyan, hogy ketten tudnánk valahova menni, vagy csak együtt megnézni egy tévéműsort, eltölteni közösen egy kis időt, mert a felesége állandóan ott van. És mind a kettőnket feszélyez a jelenléte.

A testvérem láthatóan oldottabb, ha netán mégsincs ott a felesége, és úgy kell akár velem beszélgetni, vagy bárki mással, pl. az eladóval a pékségben. Nem túl jó a házasságuk.

Ennek ellenére előttem próbálja azt mutatni, hogy nem is olyan rossz a kapcsolatuk, például olyan téren, hogy az apró kívánságaimat sem teljesíti. Pl. hogy szellőztessünk ki. Ha a felesége erre felhúzza a szemöldökét, akkor rögtön az ő pártját fogja, bántóan nemet mond, vagy kelletlenül elvégzi a kérésemet.

Ezzel az engem semmibe vevő stílusával elérte, hogy kevésbé kedveljem.

Ő sosem kereste a társaságomat kb. kamaszkorunk óta, most is csak azért hív fel születésnapkor, karácsonykor, vagy küld sms-t szilveszterre, hogy a feleségének bizonyítson, hogy ő milyen figyelmes testvér. Míg nem volt a felesége, le se szart. Volt ugyan, hogy eszébe jutott a születésnapom például, de inkább az volt a jellemző, hogy "elfelejtette".

00:34-es válaszoló!

Az a helyzet,hogy már gondoltunk rá természetesen,viszont nekem van egy párom aki sokszor alszik nálam,valamint húgommal teljesen mások vagyunk.Én fent vagyok sokáig,ő már fél 10-kor lefekszik aludni.Nagyon zavarnánk egymást.

Hétköznap amúgy albérletben szoktam lenni egyetem miatt,akkor öcsém néha szobámban alszik.De érdekes módon nem mindig.

Jó

Én nő,mőnferfi

3

Közös, ( sokaig egy ágyban aludtunk) aztán külön szoba is, kb 11-12 éves kroomban

Odafigyeltek ránk, az túlzás, hogy nem kivételeztek, de utőbb úgy érzem hogy annyira nem, anyu tesómmal, apu velem... Tesőmnak nehezebb dolga volt, és van is, mégis űgy éreztem, vele kiveteleznek, mert felem nem úgy jöttek le a dolgok,

Tehátvelem könnyű dolguk volt, okos voltam ( túlságosan is) talpraesett is. Nagon sok dolgot kiskoromtól rámbíztak ( 6 evesen hoztam vittem a tesómat oviba, én rendeztem ha gond volt benn( most gondolk bele, hogy ez mennyir sok lehetett egy 1. Osztalyos gyereknek)

Tesom esetlenke volt, bénácska, nem is tanult jól, kétszer annyit kellett gürcölnia ugyanazért a jegyert.

Apu ezt nehezen fogadta el, anyukam emiatt túlővta, ezért még bénácskabb lett..de anyagialg mindig drágább, és akkor szerintem jobb dolgokat kapott.

Nehezebb volt nekem, hogy anya annnyira vedte..felnőttkent látom miért, akkor nem..

Tesóm kikupálodott végül, apuval mégis fura a kapcsolata, nem büszke rá, csa szidja, és eszr sem veszi...

Nekem bizalmas vele a viszonyom, szerencsér egymassal sosem volt ellentet ezek miatt..

Persze gyerekkent teptük egymast, és "utáltuk" is néha.. Tök mindegy volt hogy aszüleink mir tanítottak.. / tamogatásra segitésre, és hogy szamítsunk egymásra/

Ezek inkább felnőttként jó dolgok már.

Ő 24 én 27

Bár már én ferjnel,

De 14 évesen lettem kolis.. Nem egyszeű úgy egy tester kapcsolat

12.

Valószínűleg a testvéreid is azt érzik, hogy megy a kivételezés, a külön szoba miatt. Vagyis ők úgy érzik, hogy te kapsz többet.

Mindketten lányok vagyunk, a húgom 18, én 25 éves.

Külön szobánk volt, de szoros a viszony közöttünk, nagyon szeretjük és segítjük egymást.

Anyuék soha nem kivételeztek velünk.

Én már külön lakom a férjemmel, de egy faluban élünk, és így is sokszor összefutunk, átugrik suli után.