Miért változott meg nővérem ennyire a jóléttől?
Elnézést ha hosszú, de csak így lesz érthető.
Köszönöm ha elolvasod!
A helyzet a következő, ketten vagyunk testvérek, nővérem 33, én 30/F.
Átlagos családban nőttünk fel, igaz néha voltak anyagi gondjaink, de alapjában nem kellett nélkülözni.
Kaja mindig volt, ruhánk is, és néha még nyaralás és egyéb program is belefért év közben.
Tehát átlagosnak mondható a gyerekkorunk.
Jól meg is voltunk egymással mint testvérek, semmi extra nem történt, csak ilyen szokásos testvérek közötti dolgok.
A helyzet viszont onnantól változott meg radikálisan, hogy nővérem megismerkedett a férjével, lassan 5 éve.
Azt tudni kell, hogy sógorom 5 évvel ezelőtt sem volt egy szegény ember, luxus terepjáró, Bp-i ingatlanok, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy nővérem fantáziát lásson benne.
De a mostani anyagi helyzete még csak köszönő viszonyban sincs a régivel.
Mára eljutott arra szintre, hogy épített házat 2 éve lett kész, ami olyan 150 millió körül van.
Ezzel természetesen nincs is probléma, mert a pénzért megdolgozott, építész mérnök, és saját cége van.
A probléma ott kezdődött, hogy nővérem olyan szinten elszállt, hogy arra már szavakat nem lehet mondani.
Azt is tudni kell, hogy sógorom egy végtelenül egyszerű és normális ember, soha nem reklámozza hogy milyen hatalmas vagyona van, ellenben nővérem aki szó szerint csak betette a seggét a jóba, mert egy "szutyok" 130 ezer forintos fizetésből élt albérletben, mikor megismerkedtek, nos ő olyan szinten nagy arcú lett, hogy alig ismerek rá.
Persze én tudom nagyon jól, hogy pénz és a hatalmas vagyon ezt teszi az emberekkel, de én akkor sem tudom elhinni hogy valaki ennyire nagy arcú legyen úgy, hogy amióta szült két gyereket (4 ill. 2,5 éve) se dolgozni nem dolgozik, és egyedüli bevétele a családi pótlék, meg amit a két kisgyerek után kap.
Tehát sógorom vagyonához semmi köze, mármint nem tett érte semmit, hogy ezt az egzisztenciát megteremtse, azon kívül hogy szült neki két gyereket.
Sógorom egyébként több házat is nővérem nevére íratott, szám szerint a 150 milliós luxus kecót, és további 3 belvárosi lakást, ami most albérletként pörög.
Mikor megismerkedtek, én akkor kezdtem el egy maszek kis vállalkozás félét, kellettek hozzá gépek, és erről beszéltünk is egy családi ebédnél.
Akkor talán max 4-5 hónapja ismertem a sógoromat, de ő azonnal felajánlotta, hogy ad kölcsön pénzt, hogy ne kelljen hitelből finanszírozni a gépeket.
Nagy nehezen el is fogadtam, mert azt tudni kell rólam hogy én egy kezem meg tudnám számolni hányszor kértem kölcsön pénzt, akkor is álmatlan éjszakáim voltak, még vissza nem törlesztettem.
Végül is ugye elfogadtam, és a megegyezés szerint az utolsó forintig vissza is fizettem.
Most úgy hozta a sors, hogy pár év elteltével ismét megszorultam anyagilag egy hirtelen kiadás miatt, nem sok pénz kellett összesen 200.000ft.
Nagyon nehezen, de rávettem magam, hogy kölcsön kérjek nővéreméktől...
Mikor megbeszéltük hogy elmegyek a pénzért, nővérem úgy adta át kölcsönt, hogy ilyen halál lekezelő stílusban azt mondja: ha tudom minél hamarabb adjam vissza, mert most NAGY szükségük van rá....
Én teljesen lesokkoltam...
Előtte két hónapja vettek két vadonatúj kocsit, lecserélték a régieket (3 évesek voltak) nem tudom mennyibe kerülhetett de bőven 20 millió körül.
És a házra is nem olyan rég minden féle új dolgokat költöttek, az is ránézésre több millió forint lehetett.
Természetesen ezek engem nem érdekelnek, de mikor nővérem a pénzt úgy adta át, hogy éreztette velem az alárendelt szerepet, hogy ők most milyen nagy szívességet tettek nekem, én hirtelen nem is tudtam szóhoz jutni.
Biztos tudjátok milyen megalázó, mikor kértek kölcsön pénzt, és plusz még éreztetitek veletek az alárendelt szerepet, főleg hogy ezt a testvértek teszi veletek.
Sógorom nem volt otthon, mert akkor biztos nem játszotta volna így az eszét nővérem.
A pénzt (sajnos) eltettem, de inkább nélkülöztem és rá egy hétre vissza is adtam.
Nővérem azzal fogadott: hát hogy hogy ilyen hamar vissza tudtam adni, talán ilyen jól megy....? közben ilyen erőltetett vigyorral az arcán, annyira megalázó volt.
Mikor vittem vissza lóvét, láttam hogy sógorom (hobbiból horgászik, én is, így tisztában vagyok a horgászattal) vett egy csomó új cuccot magának, legalább egy millió forint értékben, mert készülnek a tengerre , és oda akarja majd vinni magával.
Szóval ebből ugye mindenki rájött, hogy nekik az a 200.000ft annyi mint másnak egy pizza ára.
És szükségük is annyira volt rá, hogy semennyire.
Mégis nővérem annyira megalázott ezzel a lekezelő stílussal, hogy egyszerűen nem tudom megbocsájtani neki.
Én vagyok a testvére, én ismerem nagyon jól hogy milyen, és higgyétek el ilyen lekezelő stílusban soha nem beszélt velem.
A kapcsolatunk nem rossz, legalábbis én mindig mosollyal és örömmel mentem hozzájuk, mert sógorommal pl nagyon jó a viszonyom.
Mikor épült a háza, rengeteget segítettem mert épület gépészettel foglalkozom, és a medencétől kezdve a kollektorokon át egy csomó ilyen gépészeti dolgot én terveztem meg nekik, és én is építettem be.
Akkor is próbálta erőltetni, hogy jóval többet adna a munkáért mint amit ért, de nem fogadtam el mert tisztában vagyok vele hol a határ.
Mostanra viszont nővéremtől szó szerint hányingerem van, és már a szüleim is pedzegetik a témát, hogy a kislányukkal elszaladt a ló.
A családi ebédeknél az utóbbi egy-két évben állandóan arról beszél nővérem, hogy ők ide oda mennek utazni, és természetesen a probléma ott kezdődik hogy forintra (legutóbb 1,5 millióba került) pontosan elmondja mennyibe fog ez kerülni, és megjegyzésként hozzáteszi hogy "hát minden olyan drága manapság, de jó dolgokért sajnos sokat kérnek" és nevet egy jót magán.
Meg hogy most ezt-azt vettek, és hogy ez milyen jó de sajnos olyan sokba került (itt is tagoltan megjegyzi mi mennyibe került), meg hogy ő most nincs megelégedve az új Iphone-ával, hiába került 300.000ft-ba, ő ennél többet várt volna.
Remélem értitek, biztos találkoztatok már ezzel a fajta emberrel.
Tavaly karácsonykor pl. az ajándékok anyagi vonatkoztatását pedzegette, hogy hát ez ebből-abból a boltból van, és hogy ez nem ám ilyen ócska holmi stb.
Most már egyébként eljutottam arra a szintre, hogy igazából teljesen megutáltam a testvéremet, és hogy közeleg a karácsony, nem akarok vele találkozni és még több hülye sznob baromságát elviselni.
Annyira megváltoztatta a pénz, hogy szinte teljesen más ember lett, és nem tudom hogyan mondjam meg neki, hogy hánynom kell tőle és attól ahogyan viselkedik.
Szerintetek hogyan közöljem vele?
A régi barátait is szó szerint leszarja már, pár éve vannak ugyan ilyen "milliomos barátnői"
A régiekkel már nem tudott mit kezdeni, ugyanis gondolom én nem értek fel őnagysága elsősorban anyagi szintjéhez.
válasza:Jól teszed, ha nem foglalkozol vele, és elkerülöd.
Nagyon sok embert ismerek, aki ilyen.
Még csak azt sem mondhatnám, hogy főleg azok, akik nem dolgoztak meg a vagyonér, hanem beleültek.
Nem tudom, hogy jön ki ez az emberekből, de sajnos vannak ilyenek, és elég sokan.
Nekem barátság szűnt meg ugyan ilyen okból. Nem voltam már kíváncsi a süket dumára. Elkezdtem kerülni a találkozásokat, aztán szépen "elkoptunk" egymás mellől.
Nyilván ez a te esetedben nem annyira járható, hiszen a testvéredről van szó.
Talán próbálj erről beszélni a sógoroddal.
válasza:Türelem, türelem!
Ne beszélj vele, ha neked ennyire kellemetlen. De hidd el, az ilyen emberek MINDIG pofára esnek. Lehet 1, lehet 10 év múlva, de egyszer lesz valami, mikor jó lenne a tesója vagy valamelyik régi barátja. Na és akkor kell becsukni az ajtót az orra előtt...
válasza:Bocs, de szerintem közel sem bántott meg téged annyira, mint amennyire felfújod az egészet. A nővéred annyit mondott, hogy add vissza a pénzt mihamarabb, mert most nagy szükségük van rá, oké ezt én sem tudom, hogy hogyan értette, de önmagában ez nem egy olyan, baromi sértő mondat.
Inkább neked van valamilyen parád a pénzzel, kölcsönkéréssel kapcsolatban, amit valahol meg is értek, mert talán nehéz neked feldolgozni, hogy a testvéred ennyire belerakta a popsiját a jóba, de hát belerakta és ennek valahol örülnöd is kellene.
Más kérdés, hogy a tesód helyében én csöpögtetnék a rokonoknak is, de az ő dolga ha nem teszi. te pedig szerintem örülhetsz, hogy a sógor jófej és kamatmentesen hitelez téged. A nővéredről pedig semmi olyan borzalmasat nem sikerült írnod ebben az iszonyú hosszú szövegben, amin kiakadtam volna. Naná, hogy nem dolgozik 2 kisgyerek mellett, ha semmi szükség nincs rá, hogy gürizzen havonta 130 ezer forintért.
Neki olyan élményei vannak (nyaralások, stb.), amik sok pénzbe kerülnek, ettől függetlenül szerintem nem baj, ha elmeséli ezeket a családjának.
válasza:3-as, kicsit elnéző vagy a csajjal... ismerek olyat, aki jó anyagi helyzetben van, mégis dolgozik, mert nem bírná elviselni, ha a pics@jáért tartanák el. És nem tudhatod, milyen hangsúllyal mondta, hogy mielőbb adja vissza a pénzt az öccse.
Sajnos sok emberrel elszalad a ló, ha sok pénzre tesznek szert, pláne ha nem kellett megdolgozniuk érte.
válasza: válasza: válasza: válasza:4 Éppen azért vagyok vele elnéző, mert nem tudom, hogy milyen hangsúllyal mondta, vagy éppen mit akar belelátni a kérdező. Ismerek olyat, többet is, aki valóban egy lekezelő bunkó lett a pénztől, na hát róluk ennél azért sokkal húzósabb sztorikat tudnék mesélni. Nekem egyébként az nem érdem ha valaki tök feleslegesen dolgozik 2 kisgyerek mellett, nettó baromság, csak bizonyítási kényszere van, dolgozzon akkor ha szükséges és/vagy akkor ha a gyerekeinek már nincs szüksége rá non-stop, ez egy 2 és fél évesnél nem adott.
Más barátai vannak, ez ugyanígy teljesen érthető, nyilván a régieket irritálná a jómód, így inkább milliomos barátnőket választ, az élet ilyen, ezen nincs mit csodálkozni.
Mellesleg mielőtt felmerülne én egy teljesen átlagos anyagi szinten élek és nem is vágyom a luxusra, mert pénzkidobásnak tartom, magyarul soha nem vennék 300 ezerért telefont, ilyenkor csak a márkát fizetik a hülye sznobok.
Ettől függetlenül szerintem nem annyira gáz a csaj, hogy ne kelljen vele szóba állni, ráadásul testvérekről van szó.
Csak a mihez tartás végett elmondanám, hogy nekem 1 millió forintra lett volna szükségem, és csak 800.000ft-om volt kp-be, ezért kellett kölcsön kérnem.
Elromlott a kocsim amivel dolgozni járok, és nem akartam rá költeni, hanem inkább egy jobb állapotút szerettem volna venni.
Tehát nem nővérem "jobb" anyagi helyzete frusztrált a kölcsönkérés miatt, hanem alapból utáltam kölcsön kérni világ életemben.
És nem, nem vagyok irigy, mielőtt bárki is azt gondolná.
Megvan mindenem amit szeretnék, és ezért meg is dolgoztam.
És 3-as hidd el, hogy ha nem éreztette volna velem a felsőbbrendűségét azzal ahogy lekezelt, akkor nem írtam volna ki ide ezt a kérdést, és nem kértem volna ki a véleményeteket arról, hogyan közöljem vele hogy ha nem fog változtatni a stílusán, akkor én tudom....de így nekem nem megy tovább.
Én ismerem, én tudom hogy milyen ember volt, és mi lett belőle.
Ez nem egy "gyerekes hiszti" részemről, felnőtt ember vagyok, és van már annyi tapasztalatom az emberek viselkedése terén, hogy különbséget tudjak tenni normális és beképzelt ember között.
Ha nem a testvéremről lenne szó, akkor pont leszarnám az egészet.
Sajnos a kontaktust nem tudom ennél minimálisabbra venni velük, mert már így is szinte csak családi ebédek alatt szoktunk találkozni, mert én dolgozok és nem érek rá, meg elég távol is lakunk egymástól.
Pedig szeretem a családját, a gyerekekkel jól elvagyok, sógorom is jó fej, de nővérem egyszerűen teljesen megőrjít azzal hogy milyen nagyképű és beképzelt ember lett belőle.
Már előre félek a karácsonytól, hogy ha megint eljátssza azt amit tavaly, akkor én már nem tudom szó nélkül hagyni és akkora balhét fogok csinálni hogy abban nem lesz köszönet.
Mert megmondom őszintén a kutya nem kíváncsi arra, hogy mi mennyibe került és hogy ők ezt megtehetik mert milliomosok.
Egy családi összejövetelnek, ahol vagyunk 10-en kb nem erről kéne szólnia, legalábbis én nem hiszem hogy ez a legmegfelelőbb téma.
Sógorom tisztában van vele, hogy milyen gusztustalan stílust vett fel nővérem, ő is csak forgatja a szemét mikor megkezdődik a "téma".
Meg nem neki kéne ezt mondani, mert nem vele van a problémám, hanem nővéremmel, és az ilyen hátulról jövő stílus az nem az én pályám.
Egyébként az egész család ugyan ezt gondolja amit én, legalábbis anyunkkal és a párommal már beszéltem erről, de a többiek arcán is látom, hogy egyre kevésbé tolerálják ezt az egészet.
De nővérem ettől függetlenül kényszeresen tovább mondja és mondja hogy ők mindent megengedhetnek maguknak, mert ők megtehetik, mert ők gazdagok.
Szeretem, mert a testvérem, és régen nagyon jó volt a kapcsolatom vele, együtt jártunk fesztiválozni meg nyaralni is, a barátainkból is rengeteg közös (már csak az én barátaim) de ha nem oszthatom ki hogy mekkora szánalmas hülye sznob pi..csa lett belőle, akkor félek egy idő után felgyűlik ez még jobban bennem, ezért nem tudok éveket várni, mert attól még a testvérem és ha egyszer átmegy bennem az érzés gyűlöletbe akkor az már.....
Nagyon családcentrikusak vagyunk mindannyian, és nem akarok viszályt szítani családon belül, de előbb utóbb betelik a pohár, érzem.
válasza:Itt nem a pénzzel van a baj, hanem a nővéreddel sajnos. Hisz többször elmondod, hogy a sógorod például milyen rendes. Érdekes, akkor az ő eszét nem vette el a pénz. Arra nem gondoltál még, hogy szembesíted a nővéred? Hogy mire fel ilyen beképzelt amikor ő semmit nem tett bele a közösbe? Egyáltalán szeretik egymást? Mert az oké, hogy a nővérednek a férfi pénze is vonzó volt de ő mit tudott adni amitől egy 150 milliós házzal rendelkező férfi így kitart mellette amikor ilyen borzalmas természete van?
A családi béke nem azt jelenti, hogy hagyjuk, hogy másik kutyaként kezeljen minket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!