Van köztetek olyan aki megszakította a szüleivel (főképpen az anyjával) a kapcsolatot, és nem bánta meg? (Olyanra gondolok, ahol nem a gyermek hibájából nem alakult ki jó kapcsolat) Milyen irányba változott az életetek?

A férjem. Az apjával lassan 6 éve nem találkozott, az anyjával több, mint 3 éve. Volt próbálkozás mindkét részről változtatni, de nem megy. Nem bánta meg, bár nyilván nem jó helyzet ez sem. Az élete nyugodtabb nélkülük.

Jobb lett, nem bántam meg.

Én. Bár én apukámmal. Elváltak kiskoromban, mert ivott és agresszív volt. Nem tartottuk a kapcsolatot, tiniként próbáltam kialakítani normális kapcsolatot vele, de akkor is ivott és fura élete volt. Most már így felnőttként, olyan, mint egy idegen. Semmi kapcsolat nincs köztünk. Nem hiányzik. Az életemet nem befolyásolta volna, ha kapcsolatban maradunk. Max. idegeskedtem volna a hülyeségei miatt, hogy minek iszik, minek balhézik. De az életem fő eseményeit nem befolyásolta volna.

Apám alkoholista, anyám simán csak elviselhetetlen. Apámmal 6 éve nem beszélek, nem is tervezek, nem bánom, tönkretette a gyerekkoromat. Anyámmal sikerült emberi formára hozni a viszonyt, így, hogy csak pár hetente beszélünk, meglepően jól kijövünk, de ehhez kellett 2 év kommunikáció nélkül.

En sok dbig nem beszeltem apammal. Alkesz volt. Mar nem el. Nem bantam meg. A temetesen ottvoltam meg ritkan parevente azert osszefutottunk. Nem haragudtam ra, csak egyszeruen nem lehetett vele megmaradni. Igy mindannyiunknak elheto volt.