Ti milyen viszonyba álltok a testvéretekkel?

Mi számít bántásnak?

Nálunk volt olyan, hogy én már suliba jártam, ő még nem, egy szobánk volt.

Leckét írtam, és direkt nagyokat csapott az asztalra. Rászóltam. Akkor elkezdte rázni a székemet. Szóltam anyunak. ("Csak játszik.") Aztán kirántotta a munkafüzetemet, és húztam egy vonalat tollal. Rácsaptam a karjára. Erre elkezdett üvölteni, mint az őrült.

És a kicsik nagyon sokszor ezt csinálták, barátnőim tesói is. Tépték a hajunkat, martak, karmoltak, szülők nem csináltak semmit. Rácsapsz a kezére, visszahúzod a haját (figyelve arra, hogy azért tényleg ne fájjon neki), és az összes előadja a leghangosabb műhisztit, amit lehet.

Persze kinövik, és normálisak lesznek, de ez kemény időszak.

Így felnőttként közönyös, családi eseményeken összefutunk, bátyám van (én lány vagyok).

Kicsiként utáltam, egy fél szobában voltunk ketten és mindig rajtam gyakorolta a dzsúdó fogásokat, amiket tanult. Én másfél fejjel kisebb voltam nála, esélyem se volt. Anyám szerint nem árt, ha tanulok tőle :(

Mindig bezárt valahová ha nem voltak otthon a szüleink, hiába sírtam és vertem az ajtót, nem engedett ki, felvett egy fülhallgatót, míg én pl 1,5 óráig a sötét WC-ben zokogtam könyörögve, hogy engedjen ki. Szüleim elengedték egy ejnye-bejnyével.

Sok ilyen történet van, nem szeretném feleleveníteni az összeset.

Inkább lettem volna magányos egyke.

Ahogy olvasom, kicsit kilógok a sorból, mert már bőven felnőtt vagyok, a testvérem is. Mindig jó volt a viszonyunk, bár nyilván kamasz korunkban voltak nagy vitáink. A kiváló viszony a mai napig megmaradt, már régóta más városban éljük a saját életünket, nála család, gyerek - nálam ez nincs, de nem számít. Napi kapcsolatban vagyunk, ha baj van, egymást hívjuk először, mindent tudunk a másikról. Szeretem az érzést, hogy mindig számíthatunk egymásra.

Ő 38/N, és 40/N

Attol függ mennyi idősek..

Tesóm 25 én 28

Külön élünk már, de nagyon jó a viszonyunk..

Hetenete többször beszélünk, ha bajunk van ha örömünk

Sokszor kér tanácsot rőlem akár a szerlmi életére vonatkozóan...én is mesélek a munkhelyi dolgaimról..szerencsére nalunk minden oké családi elet terén..

Van h nálunk alszik..csinálunk programot..

Stb

Volt idő amikor nem jöttünk ki... Vagyis nem is igazán foglalkoztunk a másikkkal, ha igen akkor jobb lett volna ha nem..

Ez olyan 15-19közt volt valahol..

Gyerekként is inádtuk egymást, de akkor nem vallottam volna be.."elvárás" volt a haverok ak azt mondani milyen szar és h utálom...

Persze emögött azért voltak konfliktusaink is..de utóbb semmi vészed...

Azért az sem könnyítette, hogy ellenkező a nemünk..