Megkernetek ilyen esetben a batyatokat, hogy ne hozza haza a baratnojet?

Pont lekakkantanám, hogy megsértődik. Egyszer világosan elmondanám neki, hogy még egyszer hajlandó vagyok figyelmeztetni a nőjét, hogy viselkedjen, amikor VENDÉGSÉGBEN van nálatok. A második alkalom után viszont, ha már tehenészlány vagyok, akkor élek is a rám ruházott tulajdonságokkal, és a hajánál fogva fogom kirángatni a házból, és hagyom az árokparton. És ha a kedves bátyám engem próbál leállítani, és nem a drága barátnőjét, akkor róla is meglesz a véleményem, és nem fogok hozzászólni addig, amíg ő előrébb helyezi és jutalmazza ezt az undorító viselkedést, amit a barátnője tanúsít a családja iránt.

Ne félj, nem jön többet a liba. De lehet egy darabig a bátyád se.

A következő megszólalásánál említsd meg neki, hogy a barátját is ilyen tanyasi körülmények között nevelték fel a suttyó paraszt szüleitek.

És igen, megkérném a bátyámat, hogy ne tegye ki ilyen traumáknak szegény nyafka hercegkisasszonyt, pusztán az ő érdekéből persze.

Na, figyelj! Nem kertelsz:

- Bátyuska! Engem nem érdekel, hogy ki a barátnőd! De, ha még egyszer meglátom leöntöm a vacsorával!

Igen meg is teheted! A népies kifejezések értékes részei a magyar nyelvnek! A tehenészlány pedig még mindig jobb mint egy ilyen hárpia. Aki nem lenne képes elmosogatni egy tányért!

Nem azért, de ha ennyire közönséges, előítéletes és bunkó, mit lát a bátyádban? Az ő szemszögéből nézve a dolgokat, a bátyád nem kapja meg ezeket a jelzőket? Őt nem bántja, akár apróbb, burkolt megjegyzések formájában?

Szerelem ide vagy oda, ha alkalomadtán folyamatosan a családomat szidná, ráadásul nyíltan a szemükbe mondva, nem hagynám szó nélkül a bátyád helyében.

Beszélj a bátyáddal, mielőbb!