Hogyan beszéljem ezt meg a testvéremmel, hogy ne legyen sértődés? Ti nagyon haragudnátok, vagy megértenétek?

Esetleg nem tudod magaddal vinni a kislányt? Vagy máskor segíteni a barátnődnek?

Ha először a testvérednek ígérted meg, hogy vigyázol a kislányra, akkor természetesen a barátnődet kellett volna lemondani. Így fair.

Hát ha már bevállaltad a kislányt, akkor nem szép dolog az utolsó pillanatban lemondani. Még ha vis maior lenne, de ez nagyon nem az.

Inkább a barátnőddel beszéld meg, és a testvérednek segíts, főleg, ha már megígérted.

Ez szomorú, de a testvérednek meg a házassága fog tönkremenni. Neki ígérted meg először, nagyon ronda dolog lenne utolsó pillanatban keresztbe tenni nekik. Ha a barátnődnek ígérted volna meg, akkor ő lenne az első, így nem.

Ebben az esetben testvéred az első. Barátnőd felnőtt, meg kell értenie.

Sajnos egyik eset sem szívderítő, de a testvérednek ígérted először, azon kívül az ő házasságuk még menthető, a barátnődé már nem. Kösd össze a kellemest a hasznossal, hívd el a barátnődet is és csavarogjatok hármasban. Legalább az ő gondolatait is eltereli. Az első sokkon és többnapos síráson már minden bizonnyal túl lesz addigra a barátnőd, hiszen a szakítás már megtörtént, szóval képes a hétköznapi életre. Ha pedig amúgy sem lelki támaszra vagy gondolatelterelésre van szüksége, hanem mondjuk segítség a költözéshez, arra bárki más alkalmas. Ha van benne egy kis szolidaritás, tud várni két napot azért, hogy segíts megmenteni egy másik zsákutcába jutott kapcsolatot.