Szerintetek mit tehetnénk?

Nővérünk itthon volt, ő beszélt anyukámmal, hogy akkor mikor költözik hozzá, mikor intézkedhetnek a vevők, stb. Anyukám mondta, hogy ha van rá lehetőség, akkor itthon maradna. Nővérem ekkor pityeregni kezdett, hogy anyukánk alig szereti őt, és jobban szereti a „másik két gyerekét” (bennünket), pedig ő is tudna róla „legalább úgy gondoskodni”, mint mi, ráadásul a „helyzete is milyen nehéz”. És hogy anyukámnak milyen jó lenne látni minden nap a dédunokáját (nővéremnek van egy 3 éves kisunokája). Nővérem mondta anyukámnak, hogy gondoljon a vevőkre is, milyen nehéz ma eladni egy házat, ilyen jó vevőket nehéz kifogni, aki most azonnal fizetni is tudna. És „ha apuka lenéz a mennyből, milyen vidám lesz, ha látja, hogy anyukánk milyen jó kezekben van, nála.” Másrészt hamarosan 80 éves lesz, hogy fogja fenntartani a házat, kisebb is elég lenne neki.

Én próbáltam beszélni nővéremmel, hogy inkább valahogy kifizetnénk a részét, kérdeztem tőle, mennyire sürgeti a bank, stb.

Persze számítottam a válaszára, hogy anyukánk részére is szüksége van, de bíztam benne, hogy tévedek. Bátyám borzasztó dühös lett, sértegette nővéremet, nővérem pedig azt mondta a bátyámnak, hogy félti egy ilyen „vadállattól” anyukánkat. Miután próbáltam csillapítani őket, nővérem azt javasolta, adjuk el a házat, és ha anyukánk mindenáron maradni akar, akkor pedig mi ketten (bátyám és én) vegyünk anyukánknak egy kisebb házat, vagy fizessünk neki albérletet vhol.

Anyukánk pedig kérte, hogy mondjunk le a részünkről nővérünk javára.

Ráadásul egy pletyka a fülünkbe jutott, hogy a nővérem megkeresett egy ügyvédet, hogyan lehetne bennünket megkerülni…

Vége lesz egyszer ennek az őrületnek? :(