Mi tévő legyek, ha a súlyos beteg testvérem /utolsó stádium/gyakran látogatom vagy ne akarjak nagyon belelátni az elmúlásába?

Sajnos ma hajnalban bekövetkezett az amitől nagyon féltem,a testvérem örökre eltávozott. Sok hasznos hozzászólást kaptam,úgy tettem,ahogyan a szivem diktálta. Mindennap benn voltam nála,somogattam a haját, a kezét, beszéltem hozzá. Tegnap megkérdeztem mielőtt bementem volna és mondták,hogy most valamivel jobban van,talán tudok vele beszélni. Azonnal a lehető leggyorsabban bementünk a kórházba,a férjem is bejött a terembe,bár ő csak kevés ideig volt benn, mert kértem maradhassak vele egyedül.Fogtam a kezét és néztem rá, ő is nézett én rám, már nem igen tudott válaszolni /sajnos már a tudata is gyakran volt zavart/ talán mindketten éreztünk,hogy ez a búcsúzás!!! Borzasztóan fáj,hogy el ment, de tudom,hogy ott kellett lennem és nem bántam meg,pedig hihetetlen erő kellett hozzá,hogy ott, akkor könnyeimet ne lássa.!!!