Szerintetek ez normális helyzet? /Többi lejjebb/

Van egy 3 és fél éves féltestvérem. Én 18 éves lány vagyok. Három szobás panellakásunk van, egyikbe anyám és a nevelőm van, másodikba nevelőm anyja, harmadikban én vagyok.

Amikor közölték velem hogy féltestvérem lesz kiborultam, (nem szeretem a gyereket, számomra idegesítőek, közömbösek)

mondták nekem hogy nyugodjak meg, nekem nem kell foglalkoznom vele, vagy bármi más, tudják hogy nem viselem el őket, csak fogadjam el a helyzetet, ők akartak közöset. Bele is nyugodtam hosszas bosszankodás után.

Ma anyám közölte velem (azóta ebben a nagyobb, három szobás lakásban vagyunk) hogy amit ma mond az valószínű nem fog nekem tetszeni. - ők már nem férnek el a gyerekkel, arra gondoltak, át kéne jönnie hozzám, mert nevelőm anyjának a szobájába nem tudják berakni mert rettentő hangosan horkol...

Azt mondtam NEM, nem tetszik, világ életemben egyedül aludtam azután már 6 évesen külön szobában aludtam eddig is. De sorozta, hogy ide jöhetne az 50 ezer forintos emeletes ágy, a kisgyerek TV-je, a gépem megy amabba a sarokba stb..

Tudom most egy felbőszült 18 éves lánykának tűnök aki úgy tűnik hisztizik most, de számomra ez egy csapás, hogy nagykorú lettem, és mostantól kéne egy szobában élnem egy olyan kisgyerekkel akivel amúgy is marjuk egymást ha csak pár órára is látom egész nap, másrészt nem szeretem, és innentől kezdve itthon nincs kis magánszvérám sem.

Jogos a döntésem, hogy nem akarok itthon lenni legalább iskolaidőben?...talán mamámnál addig tudnék lenni míg tanulok.