Van egy fiú (hűűűha) akivel nem tudom mi a helyzet, de egyre jobban hiszek abban hogy magam se vagyok normális. Vagy mégis?

A fiúval minden oké volt, sőt több mint oké. Beszélgettünk (sokat) és gyakran voltunk együtt akkor is amikor csak úgy "lógtunk". Bevallom, úgy éreztem hogy a dologból lehet valami. Aztán, én tényleg nem tudom hogy mi történt: egyik napról amásikra nem is beszéltünk: se a suliban, iskolán kivül pedig már (lassan) énis úgy terveztem hogy össze se fussunk annyira irritált amit tett. (vagy amit nem) Nemrég olyan dolgot tett hogy rettenetesen nagyot csalódtam benne, rá se bírtam nézni. Neki van egy másik lány, ami fáj, de sajnos csak röhögni tudok. Nekem fiúk úgy gondolom hogy lehetnének mert rengeteg barátom van, de köcsög nem vagyok hogy azért járjak valakivel mert.... Teljesen felejtsem el? Ez most ilyen szerelmi csalódás?

Beszélni nem akarok vele, mert mi van ha a részéről nem volt semmi? (Bár ezt tényleg nem hiszem) Nézzem levegőnek? Vagy csak hallgassak mégtöbb rockot?