Más családjában is úgy van, hogy sokszor valaki lojálisabb a testvéréhez (vagy szülőhöz), mint a házastársához?

Azért nyílik ki a zsebemben a bicska ilyenkor, mert azt látom, hogy kezd terjedni ez a marhaság, s én is egy ilyen baromság miatt veszítettem el pár éve a szerelmemet. A kis drágáról fokozatosan derült ki, hogy ilyen nézeteket vall. Az anyja és a testvére volt az első, azóta mindkettőnek párja van, csak ő ül otthon egyedül azóta is. Naná, hogy a tesó nem az ő nadrágjába kapaszkodik, hanem a saját életét építi.

Az első válaszolónál ezek szerint ez az egész egy reménytelen versenyfutás az idővel, ahol csak veszíteni lehet, mert sose fogja annyi ideje ismerni senki sem az házastársát, mint az anyját és a testvérét. Még jó, hogy a valóságban nem ettől függ, csak egy-két beteg elme fejében.

Nálunk már a kapcsolatunk elején (!) sem volt így.

Ő a szerelmem, a társam, nemsokára a férjem, és már most is egy kis család vagyunk így együtt, ami persze hozzátartozik az ő családjához és az enyémhez is, de mégis különálló tőlük.

Szeretjük és tiszteljük egymás családját, fontos a sajátunk, de első sorban mi már egymás családja vagyunk, és eszerint is viselkedünk. Mondjuk hozzátenném, nálunk nincsenek nagy viták, de ha lennének, akkor meg a józan ész alapján oldanánk meg őket, nem rokonsági kapcsolat alapján.

24/N

Nem tanítottak meg, épp ellenkezőleg :)

Soha semmiben nem lehetett véleményem (apám miatt, anya normális lett volna, ha ő nincs).

Szerencsére ő már eltűnt az életünkből.

mindig annak adok igazat, akinek igaza van. függetlenül attól, h a párom, a tesóm vagy az anyám.

legtöbbször úgyis azt javaslom, h oldják meg egymás közt, nem kívánok belefolyni.

volt egy olyan eset, h a páromnak volt valami baja a tesómmal, és kb megtiltotta, h meghívjam a saját szülinapi vacsimra. kértem a páromat, h álljon elé, közölje ezt vele is, mert nem fogom más véleményét előadni, mert kicsit úgy hatna (akaratlanul is) mintha azzal egyet értenék.

erre már persze nem volt arca, nem akart balhét.

ekkor mondtam azt, h oké, akkor a tesóm is velünk vacsizik, ennyit kibírsz, ha már nem bírod kinyitni a szádat.

ha a családban egyeseknek bajuk van a másikkal, akkor igyekszem mediátorként jelen lenni, de végső szót nem mondok.

Én csak a magam részéről tudok nyilatkozni. Nálam nincs így. Öcsémmel eléggé stagnáló kapcsolatunk van, és csak akkor kedves, ha kell neki vmi, egyébként meg csak szapulni tud. Na most egy ilyet védjek a párommal szemben csak azért mert a család szentsége blablabla... a párommal, aki úgy elfogad, ahogy van, szeret, érezteti velem, hogy értékes vagyok és szerethető (amit sem a szüleimtől nem kaptam meg, pláne nem öcsémtől)? Egy frászt.

23/l