Miért nem akar látni a testvérem?
Egy hónapja tudtam meg,hogy van egy testvérem,akit anyámék örökbeadtak anno,mert nem voltak olyan anyagi helyzetben az ő elmondásuk alapján,hogy fel tudják nevelni,de elvetetni nem akarták. Ennek már 30 éve.Az is kiderült,hogy néha napján beszéltek is vele a szüleim és nem rossz a kapcsolatuk,de nem is nagyon kötődnek egymáshoz. Persze elkezdtem nyomozni és meg is tudtam ki ő,merre lakik,stb. Fel is kerestem,de nagyon meglepődtem,mert elutasító volt és azt mondta,hogy a szüleinkkel szívesen beszélget,ha úgy adódik,de rám nem kíváncsi. Kérdeztem,hogy mért,de nem mondta meg. Talán haragszik rám,hogy engem nem dobtak el a szüleink,vagy nem tudom,de nagyon rosszul esik. Nem értem,én miben lehetek hibás! Egyébként én 25 éves vagyok.
Mit tegyek,próbálkozzak még nála,vagy hagyjam békén? De hisz a szüleinken kívül csak mi ketten vagyunk egymásnak.
Nem akarom elveszíteni,ha egyszer már rátaláltam!
Attól,hogy mit tettek a szüleim én még jó ember vagyok és én tehetek legkevésbé arról,hogy ők anno hogy döntöttek.De arról sem tehetek,hogy nekem semmit nem mondtak és csak most tudtam megkeresni a testvéremet. Ezt azért kicsit látnia kéne mindenkinek.Ebben a történetben a testvérem és én vagyunk az ártatlanok!
válasza:Én olyan helyzetben vagyok, mint a testvéred.
Először borzasztó rosszul esett látni, h a többi testvérem a családban nőtt fel.
Láttam képeket, és mindig azt kérdeztem, h én miért nem???
Aztán találkoztam apuval is, nem élnek együtt az én szülőanyámmal.Az még rosszabb volt, ő is jött a fényképekkel, ott is van pár testvérem.
Aztán úgy alakult, h apuval nem tartom a kapcsolatot, elég csúnyán végződött az első és utolsó találkozásunk.
Szülőanyámmal először fura volt, főleg úgy, az édesanyám, aki felnevelt, már nincs közöttünk.Kíváncsi nem voltam a testvérekre, őszintén egyáltalán nem. De végül beleszoktam a gondolatba, h vannak, és tudom, h nem tehetnek semmiről, bár az ő részükről is érezhető a zavar, de igyekszünk egymás felé nyitni.
Kedvelem őket, és ma már nem érzem, h kívülálló vagyok, totál elfogadtak, bár még nem csipkelődnek velem, ahogy egymás között teszik :)
A kisebb tesókkal könnyebb egyébként, a nagyobbak jobban tartják a távolságot, pedig tudom, h kedvelnek, de akkor is, igaza van annak, aki azt írta, h nem együtt nőttünk fel, nincsenek emlékek.
válasza:Véletlenül elküldtem:)
Szóval nekem ehhez az elfogadáshoz kellett két év.
Az elején azt sem tudtam kimondani, h XY a húgom, vagy az öcsém.
Nekem is szép életem volt anyuval, és lelkiismeret furdalásom volt/van, h elfogadom őket. Mintha eldobnám anyut magamtól, mintha úgymond lecseréltem volna, így, h ő már nincs közöttünk.
Nem akarok hálátlannak tűnni, és bár én nem haragszom már a szülőanyámra, de azért a tüske ott van.
Hagyj neki időt, és beszélj a szüleiddel, h beszéljenek vele.Hátha átgondolja.
De ha nem, akkor hagyni kell, muszáj lesz, mert ha nekem nyomultak volna a tesók, biztos, h elküldöm őket nagyon messzire.
Tudom, h nehéz, és keményen fog hangzani, de ha nem azzal foglalkoznál, h te mit érzel, neked milyen rossz érzés, hanem azzal, h neki milyen lehet, akkor előrébb haladhatnátok.Talán erről is írhatnál abban a levélben.
válasza:
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!