Vállalnátok babát, ha a (kamasz tesók nem akarják? Vagy ha meglesz akkor majd változik a véleményük?

Szia!

én 17 éves voltam amikor ezt anyuék kitalálták. nagyon taszított a gondolat. pontosan nem tudom meghatározni, hogy miért, egyszerűen csak a falra akartam mászni attól, hogy jön egy bömbölő masina és csak körülötte fog forogni a világ. anyuék többször leültettek, hogy beszéljük ezt meg, de nem nagyon akartam. végül úgy döntöttek, hogy lesz baba és most már nagyon örülök neki!! (most 9 hónapos a húgom) először még puffogtam, meg mondtam, hogy én nem segítek semmit, meg....de végül már kérniük sem kell. nagyon jó együtt lenni a picivel.

üljetek még le egyszer mind a négyen és próbáld tőlük megtudni, hogy miért nem akarják. de szerintem ez elsősorban ne az ő döntésük legyen, hanem a tietek.

(ha a baba érkezése nem fogja azt jelenteni, hogy nem törődtök velük, meg, hogy meglesznek szorítva anyagilag vagy valami hasonló akkor tuti, hogy ők is megfogják szeretni és már nem fogják bánni)

19L

Szomszédunknál 17 és 15 év a korkülönbség a nagyok és a kicsi között. (ők féltestvérek) A nagyok is "ellenálltak", mikor még csak tervben volt a baba. Majd a kicsi már a terhesség alatt "megenyhült", a nagy mikor megszületett a kishúguk. Most 5 éves. Imádják. A legnagyobb már nem él velük, mégis mindig elviszi a kislányt, mindennap telefonál neki. Náluk jól alakult, igaz ott mindkét nagy lány. Pótanyukás, "előgyerek" kapcsolatuk van, nem a klasszikus. Könnyű volt így babáznia a szomszédnak :)

Ugyanakkor a kamaszok meg tudják keseríteni a helyzetet ha akarják. Elsülhet rosszul is. De ha eddig jó volt a kapcsolatotok, akkor szerintem nem lesz gond, csak most még durcások.

Valahol nem a gyerek dolga megmondani hogy válaljaok-e kisbabát....persze megkérdezitek ez természetes de ebben a korban nem tisztán látják át a dolgot...szinte biztos vagyok benne hogy megváltozik a véleményük mikor már megtapasztalják hogy nem változik olyan drasztikusan az életük és nem rájuk van hárítva a feladta....

És bennetek sem marad rossz érzés hogy nem vállaltatok egy kicsit, mikor már ők kirepülnek....

Én azt tanácsolnám várjatok pár évet, mondjuk 2-t, akkor már jóval nagyobbak lesznek a gyerekek, nem fogja őket zavarni egy tesó, hiszen pár év múlva ők is önállósodhatnak.

A másik az, hogy úgy nem túl szerencsés gyereket vállalni, hogy a két idősebb tesó egyenesen ellene van, mert igaz, nem ők döntenek a dologban, de ha ellenségesek a kisbabával szemben előfordulhat, hogy sosem lesz jó viszonyuk és ez a születendő kisgyereknek is elég sok problémát okozhat (érezheti úgy, hogy a tesói ok nélkül utálják, hogy ő felesleges vagy betolakodó, valóban sok pszichológiai problémához vezethet), valamint a már meglévő gyerekekben is dacot, sértettséget válthat ki, ami kezelhetetlenné válhat - pl. ha úgy érzik, túl sokat törődtök az új jövevénnyel, annyi idő már nem jut rájuk, netán annyi pénz vagy hely sem, sőt, ha még vigyázniuk is kell rá vagy pelenkázni besegíteni stb., akkor előfordul, hogy egyenesen megutálják és őt tekintik a gyerekkoruk tönkretevőjének.

A gyerekeid most a legrosszabb időszakban vannak, mindegyik kiskamasz, de már a lázadó korszakban. 16-7 éves korukra általában már benő a fejük lágya és esélyes, hogy értelmesebben állnának egy kistesó gondolatához. Egyelőre ők csak a nyűgöt, sírást, üvöltést, pénz, idő és helyhiányt látják benne, azt, hogy a figyelmetek és a szeretetetek még jobban megoszlana ezután, valamint a szabadidejük egy része elveszne.

Viszont pár szempontot mindenképp végy figyelembe:

- anyagilag megengedhetitek magatoknak az új babát úgy, hogy a nagyok a továbbiakban is megkapnak mindent? Esetleg ha egyetemre mennek, lesz-e pénz albérletre, tandíjra, stb. is? Erre is fontos gondolni.

- helyileg elfértek? Van külön szobája a kamaszoknak és lenne külön szoba a kicsinek is?

- időügyileg ráérnétek-e megközelítőleg ugyanannyit foglalkozni a nagyokkal, úgy, hogy a kicsi körüli teendőket is ellátjátok? Lennének-e továbbra is hétvégi programok, és nem szűnnének meg mert babaúszás, baba-mama program stb. van?

- A kicsiről tudtok-e úgy gondoskodni, esetleg néha dadus felfogadásával is akár, hogy ne a nagyoknak kelljen rá vigyáznia, pesztrálniuk?

Szerintem ezek azok, amiket feltétlenül fontos figyelembe venni, ha már kamaszok mellé vállalunk babát, hiszen a kamaszoknak már van egy saját, megszokott életritmusuk, életszínvonaluk, amit elvárnak, és érzékenyen érinti őket, ha ez drasztikus változásokon megy át.

Nem tudom, bennem sosem volt az a fajta önző óvodás testvérféltékenység, mint az első válaszolóban vagy a gyerekeidben. Sajnos ha úgy lettek nevelve, hogy nem akarnak semmit megosztani senkivel és változtatni sem hajlandóak semmin (mert akkor "nem az van, amit én akarok"), akkor kemény dió lesz, de ti főztétek magatoknak.

Ettől függetlenül szerintem előbb-utóbb megkedvelik az ötletet.