Tényleg én vagyok a rossz?
Apukám 9 éve meghalt. Én akkor már nem éltem otthon (27 éves voltam), az öcsém 24.
Az öcsém ott lakott anyukámmal.
Nem nagyon szeretett dolgozni, anyukám a békesség kedvéért eltartotta. Eközben, otthon semmit nem csinált, fűnyírás, stb.. Ha valami nem tetszett, üvöltött, fenyegetőzött, hogy elmegy. Anyukám ilyenkor sírt, az öcsém érzelmileg zsarolni, hogy elmegy, ez kell neki.. majd meglátja mi lesz. Lett közel 7 év után normális munkája. Megismerkedett egy lánnyal, akinek van egy kisfia. 1 hónap után odaköltözött anyukámhoz ő is a gyerekkel. Majd az öcsém kocsit vett neki részletre, mert a lánynak az kell.
Anyukám főzött rájuk, fizette a rezsit. Néha adtak 10-20.000.-Ft-ot. Valljuk be, abból 3 ember rezsije, ha étkezése nem jön ki, de anyukám nem szólt. Az öcsém szerint ez csak segítség. Ha én lennék otthon, rám is megfőzne, kimosna. Az anyukám vigyázott a gyerekre állandóan.
Én ezt szóvá tettem. mindig az volt, én pénzéhes vagyok (lakáshitel, 20 évesen már egyedül éltem, stb..) Igen, nekem fontos a pénz, napi 12 órát dolgozunk a férjemmel, hogy meglegyen minden. Amikor anyukámnak vettünk valamit (tv, laptop, mosógép) legközelebb ha hazamentünk, az öcsém használta, már az ő szobájában volt minden, mert neki kell. Anyagilag is támogattam anyukámat előtte, de ezek után csak olyannal, hogy ruha, cipő vásárlás neki.
Most hogy ezeket szóvá tettem, az öcsém üvöltött, leqrvázott, az anyukánkat megtagadta, hogy nem áll ki mellette, hiszen ők békességben éltek, ez csak segítség, amit anyukém tett. (évek óta eltartja, mos, főz, takarít, gyerekre vigyáz)
Tényleg ilyen vacak testvér vagyok?
Azért mert meg mertem mondani, hogy elég!
Anyukámat érzelmileg zsarolja most is, engem megtagadott.
Köszi szépen. Most a balhé után elmentek, de az öcsém még mindig azt hajtja, hogy az anyukámnak csak én kellek, meg ez csak segítség, amit anyukám csinál, nekem is megtenné ( hozzáteszem, meg is halnék, ha így kiszolgálna anyukám).
Illetve, anyukám nem állt ki mellette.
Marad az érzelmi zsarolás továbbra is.
őszinte részvétem.
persze, hogy nem vagy rossz :)
önálló, Anyukádat szerető, értelmes ember vagy:) és tulajdonképen öcsédnek is jót akarsz, mert az önállóság nagy kincs egy embernek.
ugyanakkor ez nem csak tesódnak, hanem Anyudnak is jó valahol, nincs egyedül, nem kell a kistesót is kireptetni, nem marad üresen a fészek, sőt, unokázhat:)
Azt esetleg meg tudnád Anyukádtól kérdezni, hogy bántja-e a helyzet? mert amíg neki ez inkább "jó", addig ez így marad...
tesód? hát persze, munka nélkül eléri, amit akar... elég egy kis zsarolás, meg üvöltözés, balhé, és hűha varázsütésre megvan mindene...
ennyit már sikeresen "megtanult" az életből...
Aztán meg ha történik Anyuddal valami, persze majd mondj le az örökségedről is, mert szegénynek nincs hova mennie.
meghalt Apukátok, és nincs aki az egyensúlyt helyreállítsa, aki férfiként beszélhetne öcséddel. Te is érzed a szitut, beszippant az üres helye, de tesód nem fogad el téged ebben a szerepben... és valljuk be nem is könnyű, de úgy látszik most belőled szól az a hang, ami tesódból embert faraghatna...
ismerek pár ilyen családot, ahol a nagytesóból önálló embert neveltek, de a kistesónak jócskán megnyújtják a gyerekkorát:)
Anyukám csak sír.
Hiába mondom neki, hogy ő azért dolgozik 3 helyen, hogy a 32 éves fiára és családjára dolgozzon még otthon is.
Most otthon voltam a kisfiammal 1 hétig. Ebből 3 napig volt otthon az öcsém és barátnője. Ez idő alatt a lány azon kívül, hogy felkelt 8 órakor, majd egy órát a fürdőszobában töltött és elindult a plázába dolgozni, majd este hazajött és megvacsorázott, majd bementek a szobába semmit nem csinált. Ez fáj nekem. Semmire nincs dolguk és nem is támogatják anyukámat. Egy 56 éves nőnek, aki váltott műszakban dolgozik kell vigyázni az 5 éves gyerekre? Dupla éjszakák alatt-után? Mikor mondom, a lánynak, keressen valami emberi munkát, erre közli, ő nem megy el sima élelmiszer boltba dolgozni, mert neki az nem jön be?
Erre meg azt mondják ők, ez csak segítség, ha én lennék otthon, akkor nekem is megtennék.
Csak ezt hajtja anyukámnak és hogy ő nem használja ki, meg anyukám nem állt ki mellette, mert ez nem rabszolgaság anyukámnak.
Én komolyan mondom egy ideje már csak ezen agyalok. Hogy a fenébe nem érti meg, hogy ez kihasználás. A segítség más.
Az anyukám engem nem tagadott meg! Soha nem is mondott ilyet. Az öcsém mondta ezt, hogy már nem vagyok a testvére.
Anyukám rájön lassan, hogy jobb lesz így neki, de idő kell hozzá és sok erő, hogy kitartson amellett, hogy eddig "kihasználták".
Az a baj, félt, hogy hová megy a kisfia majd, illetve érzelmileg sakkban tudja tartani, fenyegette, majd meg tudja, mi lesz, ha ő már nem él, stb...
Az anyukám az az igazi, ártatlan falusi anyuka, aki mindent megtesz a gyerekekért.
Ha én ott voltam, lelkiismeret furdalásom volt, hogy a kevés pénzéből vásárolt a kisfiamnak.
Nálunk is hasonló a helyzet. Annyiban más, hogy az én öcsémnek van egy nagyon jóravaló, szorgos barátnője, aki nagyon várja már, hogy az öcsém végre önállósodjon, de úgy tűnik, az öcsém nem mer. Otthon eljátssza a ház urát, a szüleimmel csúnyán viselkedik, anyukám semmit sem tud a kedvére tenni. Nagyon sajnálja magát, hogy otthon kell élnie, de mégsem lép, pedig megtehetné.
Attól félek, hogy a végén a barátnője is megunja a banánt és akkor még több oka lesz a dühöngésre, önsajnálatra, depire.
Semmi hasznosat nem tudok mondani.
Le kellene ülnie az öcsédnek/asszonyának/anyukádnak és lefektetni a szabályokat. Ki mennyit vállal és hogyan. Az lenne tiszta.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!