Elegem van a szüleimből. Ez normális?

Én tök ügyan így vagyok, csak náluk apámék folyton nyírják egymást, öcsém függ, hogy hogy kelt fel, bátyám nincs.

Én is gondolkodtam mrá, hogy nagyszüleimhez öltözök, emrt nem bírom itthon, és nem is támogatnak. Apám képes tönkretenni számomra értékes, akár több 10000Ft értékű dolgokat is, mert neki nem tetszik, ezzel szembe nagyszüleimnél segítséget kapok. Néha belőlük is elegem van, amikor egymásra tronfolnak, hogy kinek fáj mije jobban...

Hello!

Én is átéltem ezt, szinte ugyanígy. A szüleim elváltak 7 éve, van egy öcsém meg egy nővérem aki 8 évvel idősebb nálam. Mivel anyum munkamániás, a tesóm vigyázott ránk és valamiért utáltam őt. Az öcsém 2,5 évvel fiatalabb nálam tehát nem értett meg amikor 2 éve, 13 évesen kamaszodni kezdtem, a nővérem már felnőtt volt, nekem pedig dühkitöréseim voltak, minden a főldhöz csapkodtam stb. Pokollá tettem a családom életét. Egyik nap, egy vita után, elmentem otthonról és 100 km vonatozás után még 1 órát ültem a hidegben apukám háza elött, amíg a pasija haza nem ért a suliból. Ő akkor múlt el 19 ( akkor kezdte az egyetemet ahol összejött apámmal). Egész addig utáltam a srácot , de kedves volt velem, beengedett és felhívtam anyumat, hogy náluk vagyok. Elbeszélgettünk és azt mondta, hogy mielött valami goronba dolgot vágok a családom tagjaihoz, gondolkodjak el azon , hogy mi lenne, ha nem lennének velem. Mi lenne velem nélkülük? Semmi lennék.

Ezek után mindig így tettem és megjavultam, jobb a közérzetem is. A kistesóm most kezd kamaszodni és bunkósodni, kezdem Erezni milyen rossz lehetett enhem elviselni a nővéremnek... öcsimet meg majd elküldöm a mostohaapámhoz beszélgetni :) Szerintem te is gondolkozz el azon, hogy mit tennél a családod nélkül.