Hogyan segítsek a húgomnak?

Tíz éves, otthon él az öregkori elbutulás minden tünetét mutató, halálos beteg 85 éves nagyanyánkal, az érzelmi analfabéta anyánkkal, az infantilis 28 éves bátyánkkal, és a kocsmatöltelék apánkkal. Szép család. Én 19 évesen költöztem el, itt élek a faluban.

Sokszor jön el hozzám, a családomhoz, vagy a munkahelyemre (a sulival szemben dolgozom).

Gyakran sír, mert nem akar hazamenni. Édesanyánk nem képes vele beszélgetni, a "mi volt a suliban", a "miért nem lett jobb jegyed", "nekem sokkal szarabb gyerekkorom volt" témakörökön kívül.

Utána anyánk elvonul, és jön a nagyi egzecírozni. Neki szidja anyánkat, vádolja lopással, panaszkodik.

A bátyánk hatalmát a számítógéphasználaton éli ki: néha kiszed belőle alkatrészeket, gondol egyet és kihúzza a netkábelt (az ő szobájában van az elosztó). Apánkat este látja, ha hazaér és kinyúlik a tévé elé. Nem részeg, de nincs otthon szinte egész nap.

Ha elmegy tőlünk, folyton sírok én is. Gyakran kérem anyánkat, hogy had aludjon itt, had vigyem ide-oda, stb.

A húgocskám szokta mondogatni, hogy de jó lenne, ha náluznk lakna (nem vagyok vele engedékeny), ha apánk olyan lenne, mint a férjem, ha a lányunk a húga lenne, nem az unokahúga.

Nekem is anyai érzéseim vannak felé, nem testvéri.

Sokszor gondolok arra, hogy magunkhoz költöztetem.