Hogy segítsek a húgomon?

Felhívtam anyámat telefonon, elvileg most épp nem volt rossz állapotban, mert akkor hiába beszélek neki. Normális hangon, nem támadón, hanem támogatón fordultam hozzá, megmondtam neki, hogy tartson ki, mert tudom, hogy a munkája elvesztése óta merült megint ebbe az állapotba. (elvileg van kilátás egy munkahelyre) Mondtam, hogy megértem, hogy kivan ettől, de nem teheti ezt sem magával, sem a húgommal. Hogy ettől nem lesz semmi sem jobb. Azt mondta megérti. Nem tudom, lesz-e hatása, kiderül.

Egyébként most még nem csinálja durván, de ez csak idő kérdése. Korábban éveken át benne volt, 2x vagy 3x volt elvonón, hasztalan volt. Hazajött, 2 hét múlva újrakezdte... Sokszor mondtam apámnak, inkább dobjuk ki, váljanak el és menjen, ahova akar, mármint anyám. Apám a tehetetlen csapkodás ellenére is szinte naponta ment utána az elvonóra, vitt neki mindenfélét, igazán hitte, hogy minden jobb lesz. Nem rossz ember, csak gyengék már az idegei. Sokat kellett szenvednie anyám hülyeségei miatt. Ismerem azt a tehetetlen dühöt, amit ő érez, hogy hiába teszel bármit, nem tudod megakadályozni, hogy mire hazaérsz munkából/suliból, újra tajtrészegen találod a kanapén... És mondhatsz akármit, így lesz, mert nem rajtad múlik, csak rajta.

5-ös!

Kár ennyire lesarkítani a dolgokat. Apám nem agresszor, nem emel kezet hobbiból senkire. K*rva sokáig tűrte anyám viselkedését, ezerszer is mellé állt, hogy segítse, de az átverte mocskosul. Ismerem az érzését, amikor az ember már tehetetlenségében üt. Mert látod, hogy nem tudod megváltoztatni, csak ő tudna, de nem fog. És akkor elszalad a keze. Én is tettem ilyet. Nem jókedvéből üt néha oda, néha már kínjában, sírt közben. Anyám egy mocskos féreg. Képes volt apám édesapja halála idején is vedelni, apám hazajött a temetés szervezésből, ez a sz*rházi meg leállt vele kötekedni, gúnyolta. Ha nem ő, akkor én verem meg érte. Mutasson nekem bárki olyan férfit/nőt, aki ebben az esetben tűrt volna!

Képzeld, pont ugyanennyi idősen mentem át ezen, mint a húgom. Pedig az nagyobb pokol volt. Sokszor a bátyámmal fogtuk le anyámat, hogy s*ggrészegen ne menjen be dolgozni délutánra, volt amikor mentőt hívtam hozzá, mert vérben feküdt, részegségében összetörte magát. Ezt mind átéltem. Mikor beszélni akartam erről az osztályfőnökömmel, elhajtott a p*csába! Ezzel akartam megmagyarázni a rossz viselkedésem a suliba. Aztán rájöttem, ezzel nem lehet takarózni. És hogy az embereket csak addig érdekli, amíg pletykatéma. Ezek a családvédelmisek nem fognak cselekedni. És apám ellen nem fogok fordulni, mert ő nem rossz ember. Nem azt jelenti, hogy én eltűrném, hogy verjenek, meg ilyen baromság, amit írsz. Éppen hogy nem. Azt vallom, ha rám valaki kezet emelne, ott hagynám a p***ába. De anyám megérdemli azt, amit kap! Apám érte és értünk gürizik, elviselte, hogy anyám éveken át otthon meregette a valagát, ő meg egymaga eltartott 3 gyereket.

Ami rossz otthon van, azért anyám a felelős. Egyszer már leszokott, és most azért újrakezdi, mert nincs munkahelye. Hát k*rvajó kifogás! Mert ha majd 1 hét múlva s*ggrészegen elmegy állásinterjúra, ahol engem is vérig aláz, majd akkor lesz neki... A tegnapi lelkibeszédem annyira érintette meg, hogy rögtön ment piálni, húgom látta. Ha otthon vagyok, felpofozom, az fix...

Sokszor gondoltam rá, legjobb lenne, ha meghalna, vagy kidobnánk, mert azt érdemelné, hogy az utcán haljon éhen! A saját anyja is ezt gondolja róla, apámnak ad igazat. Apám egy megbecsült ember mindenütt, nem úgy, mint ez a sz*rházi...

Csak érdekes módon, te is a nőt véded, mert iszik, nyilván a férfi az oka. Érdekes, ha egy férfi vedel, ott senki nem mondja, hogy a felesége a hibás. De a nőket védeni kell, nőre semmiképp nem lehet kezet emelni. Aki meg ezt vallja, szerintem éljen 5 évet ebben a helyzetben, mint én. Szerintem újragondolná! Apám segítette anyámat, ahol tudta, munkát szerzett neki, ahova bejárt piásan dolgozni, meg lopott, csalt, hazudott, aláásta apám tekintélyét. És hányszor égett a pofám emiatt, meg neki is.

Én apámra nem fogom ráküldeni a gyermekvédelmiseket! Ha anyám egyedül nevelné a húgomat, úgy már rég elvittem volna tőle, de így nem. Mert anyám a problémaforrás, őt kéne kiemelni onnan és akkor nyugalom lenne. Életem legszebb 1-2 hete volt, mikor elvonón volt. Apám nyugodt volt, mi is, közösen elvégeztük a házimunkát, apu főzött, semmi nem hiányzott, ami anyámra emlékeztetett. Minden gördülékenyen ment. Soha egyszer nem kiabált, nem volt ideges. Ez mindent elárul.