Hogyan segítsek az egyik barátomnak?

Nem kezdődő depressziója van, hanem gyászol - a volt kapcsolatát gyászolja. A gyásznak természetes velejárója a befelé fordulás, a sok alvás, néha bizony a pia is. Ha megragad a mély gyászban, akkor várható nála depresszió.

A gyásznak vannak olyan tünetei, amelyek nagyon sok pszichés betegsére jellemzőek, pl. a depresszióra is, de ez még nem depresszió.

Először is: ilyet nem mondunk senkinek, hogy "ideje volna már..." Azt ő tudja, és érzi, hogy mikor van ideje, akkor, amikor feldolgozta belül a gyászt. Ha méregdrága nyakláncokat akar venni, akkor még nagyon az elején van a gyásznak.

Rendes tőled, hogy gondját viseled, hogy befogadod, nyílván magad sem vagy közömbös iránta.

A legtöbb, amit tehetsz az az, hogy békén hagyod és befogadod, és mellette állsz. Ha nincs senkije sem - különösen az édesanya hiányára gondolok, és különösen esetleg annak korai elvesztésére -, akkor bizony nagyon jó volna elterelgetni mielőbb egy szakihoz, mert ez a szakítás mélyebb sebeket is feltéphet benne és komoly érzelmi gondokat eredményezhet.

Arról hallottál már, hogy férfiak is sírhatnak? Arról is, hogy a gyászoló ember sírni szokott?

Hagyd békén és ne nyaggasd. Nálad talált nyugalmat és otthont - én a helyedben büszke lennék a bizalmára, és igyekeznék mindent megtenni, hogy nyugalma legyen, különönsen, amíg ennyire a padlón van.