Melyik a rosszabb eset ? Ha túl sok év különbség van 2 testvér között vagy ha túl kevés ?? A sokat 8 év külsőségre értem a keveset pedig 1-2-3 évre

Miért lenne bármelyik is rossz?

Van egy 7 évvel idősebb tesóm és van egy aki most lesz 3 éves.

A gyerekek szempontjából az a jó, ha kicsi a korkülönbség. Jobban tudnak együtt játszani.

A másik: családi nyaralásoknál az igényekben, érdeklődésben, teherbíró képességben nem lesz akkora különbség. Ahol mondjuk 8 év korkülönbség van, ott mondjuk a kicsi 2 éves, a nagy 10 éves. Egy nyaraláskor gyakorlatilag kettéválik a család és általában apuka megy a nagy gyerekkel, anyuka marad a kicsivel, mert ő negyedannyit se bír sétálni, a legelső játszótér elég szórakozást ad neki és persze sokkal hamarabb kifárad, akkor pedig haza kell vele menni és pihennie kell, különben kikattan és ordítással zárul a nap. Vagyis: a családi nyaraláson keveset lesz valóban együtt a család. Pedig ez elvileg a közös élményekről és együtt töltött időről kéne, hogy szóljon.

Ha nagy korkülönbség van a gyerekek közt, akkor több egykét fogsz nevelni együtt.

A testvéreim közt egy-két év korkülönbség van, jól kijöttek gyerekként, összetartóak voltak. Én kilenc évvel fiatalabb vagyok a legfiatalabb testvéremnél is, kevés kapcsolat volt köztünk, leráztak, zavartam őket, később már én sem voltam rájuk kíváncsi, és úgy tekintettem magamra, mint egykére.

1 év vagy 3 év különbséggel szülni ég és föld, legalábbis kezdetben. A gyerekek számára később is, az elsős és a másodikos lányom között egészen más kapcsolat van, mint bármelyiküknek az ötödikessel. De még a középiskolában is nagy a szakadék egy kilencedikes és egy érettségiző osztály között.

Apukám nővére 8 évvel idősebb. Még a kamaszkorba sem ért igazán, mikor a nővére férjhez ment (kb. 18-20 évesen).

Nekünk több gyerekünk van, és a legkisebb korkülönbség 13 hónap, a legnagyobb 2,5 év, de azt már kicsit soknak érzem. Szülői szempontból nyilván így húzósabb az eleje, de egyszerre nőnek fel, egyszerre vagyok otthon. Sok családban azért nem lett 2./3. gyerek, mert később szerették volna, aztán ahogy az anyuka visszament dolgozni, már nem tudott újra ráálni a gyeses életformára; aztán ezt utólag sajnálni szokták. Még gyesen is, amikor az embernek már van egy nagyobb gyereke, aki jár, egyedül eszik, szobatiszta, nem kell hozzá éjjel felkelni stb. sokkal nehezebb lelkileg újra ráálni egy újszülöttre, mint amikor még benne van ebben a körforgásban. (Persze amikor benne van, akkor úgy érzi, belehalna most egy következőbe, de valójában egy anyában sokkal több tartalék rejlik, mint amennyit gondol magáról.)

Hogy a testvérek milyen kapcsolatban lesznek egymással, az nem csak a korkülönbségtől függ, hanem a nemüktől, temperamentumuktól, de a neveléstől is (féltékenység kezelése stb.). Kis különbség esetén gyakori, hogy nagyon össze tudnak veszni, aztán 5 perc múlva már a legjobb barátok, és fordítva. Viszont tudni kell, hogy ezek a gyerekkori összekoccanások egy kisautó miatt stb. alapvetően nincsenek hatással a felnőttkori kapcsolatukra. Ha a felnőtt testvérek rosszban vannak, az többnyire a szülőktől ered (rosszul kezelt fétékenység, kivételezés, igazságtalanság stb. ami a gyerekben tartós sebet ejt).

Nálunk 6 év van, én vagyok az idősebb, nagyon rossz. Én már nagylány, ő kb a kis hülye, szüleim még adták is alá a lovat. Pocsék gyerekkorunk volt, és most is pocsék a kapcsolatunk.

Nekem pont ezért csak egy gyerekem lett. De ha kettőt terveztem volna, akkor max. 2 év korkülönbséggel.