Gyermekkorotokban különbséget tettek közted, és a testvéred közt a szüleid? Honnan vetted észre?

Köztünk nem tettek különbséget. Illetve annyit, hogy mindkettőnket a korunk szerint kezeltek. Más szabályok vonatkoznak pl egy óvodásra mint egy kamaszra, máshogy kell kezelni a kettőt.

Olyan dolgokon vettem észre, hogy pl a nővéremnek 10-re kellett hazamennie, nekem meg lámpaoltáskor, sötétedés előtt.

És ez így volt rendjén.

Nálunk nem volt nehéz észrevenni...

5en vagyunk tesók. Én 28, nagyobbik hugom 23, nagyobbik öcsém 18, kisebbik hugom 13, kisebbik öcsém 11.

Mikor én tizenéves voltam (16 és 19köztre gondolok) hétköznap este 10re haza, valakinél aludni pénteken VAGY szombaton, nálunk nem aludhatott senki, pasim nem lehetett mert a tanulás az első. 24éves koromug megszabták kivel hova mehetek, kit tanulhatok, mire költhetem a saját megkeresett pénzem. 24éves koromban léptem le, addig nem tudtam.

Nagyobbik hugom 15-6évesen bekerült egy bandába, elkezdett drogozni inni, napokig kimaradt. Otthonról lopta a pénzt.Mégsem csináltak nagy balhét miatta. 18évesen lépett le otthonról, azóta nagyon nem tudunk róla semmit.

Nagyobbik öcsémet folyamat tömik pénzzel. Jogsi, autó neki járt... van 1 barátnője kb 1 éve, minden nap vagy ő alszik a csajnál, de inkább a csaj alszik náluk. Akkor és oda megy ahova akar, dolgoznia nem kell.

Két kisebb már most kezelhetetlen. Nagyszájúak, nem tanulnak, csavarognak, de ennek ellenére ha csettintenek bármit megkapnak...

Egy testvérem van, ő az idősebb. Minket egyformán szerettek, csodálatos gyerekkorom volt, szerető, jó fej családom.

Ugyanakkor, az érződött, hogy ő volt az első gyerek és unoka a sorban, körülötte forgott a világ. Ezt valahol megértem, mert nyilván minden gyereknek örülnek, de az első gyerek nagyobb élmény.

Közben lett két unokabátyám is, így negyedikként én már nem voltam akkora poén :)

Velem már sokkal következetesebbek voltak a szüleink. Kicsit úgy éreztem, hogy a tesómnál túlzásba vitt kényeztetést, nálam próbálták meg kompenzálni. Ami egyébként nem feltétlenül baj, mert sokkal talpraesettebb lettem, mint az elsőszülött. Még gyerekként is feltűnt, hogy van némi különbség kettőnk között, de azt nem mondhatom, hogy őt jobban szerették, mint engem. Csak ő más volt. Ennyi :)

Én mindig éreztem, hogy anyám nem szeret.

Pl míg nővérem (aki úgy volt kezelve - és úgy is viselkedett-, mint egy hercegnő, mert ő milyen szép) a 18.szulinapjara arany ékszereket kapott. Engem a 18.szuletesnapomon kidobott anyám.

Most évekkel később: a hercegnőnek van egy férje, aki kitartja, mutatkozik vele ahol kell, de amúgy szinte nem is látják egymást, van H a férj hetekre lelép. Nevelheti a gyerekeket, akikre a férj kb rá sem néz.

Nekem egy icipici vallalkozasom és férjem van, akivel szeretjük egymást és aki minden este mellettem alszik el.

Nővérem otthon még mindig hercegnokent van kezelve, én szinte nem is latogatom őket. Régen nagyon irigy és szomorú voltam emiatt, ma már inkább szánom őket (bár többnyire csak kozombosseget érzek).

Igen tettek különbséget

1.5 év van közöttünk a testvéremmel,mindketten lányok vagyok

Nekem minden nap segítenem kellett,főzni,mosni, takarítani, vásárolni, kutyát sétáltatni amit amúgy a húgom könyörgött ki, húgomnak semmit nem kellett csinálnia

Nekem kötelező volt az iskolában kitűnően teljesíteni, míg húgom általános iskolában 2x pótvizsgázott nem volt belőle baj,de ha én 3 jegynél rosszabbat hozztam megbüntettek.

Húgomnak havi 10e Ft volt a zsebpénze,nekem semmi.

Szülinapra névnapra karácsonyra kaptam 5 ezer Ft egyben, míg húgom 20 ezreket fejenként

Nekem nem fizették a jogsit,nem vettek autót míg húgomnak igen

Húgomnak adtak 5 millió önerőt,hogy eltudjon indulni lakást venni hitelre,nekem semmi

A végrendeletből konkrétan kihagytak,minde a húgomé

Igen, hárman vagyunk testvérek, egy fiú és két lány.

Mindig a bátyánk volt a kedvenc, neki mindent lehetett, minden el volt nézve és bármit csinált, mindent csodálni kellett.

Ezt egyébként nem én gondolom így, később a családban is szó esett erről, hogy hát igen, nálunk láthatóan a testvérem a kedvenc.