Ti felnőttként mivel vágnátok vissza a szüleiteknek, akik megnyomorították az egész gyermekkorotokat és a tini éveiteket?

A legnagyobb visszavágás, ha rájuk sem nyitod az ajtót, nem hívod fel őket.

Magyarul teljesen megszakítod a kapcsolatod velük.

Ennék több nem kell.

Így van amint lelépsz onnan, teljesen szakítsd meg velük a kapcsolatot évekig, utána meg majd ők fognak rájönni hogy elrontották, de akkor már késő bánat.

Én szüleim szerencsére normálisak, nem volt ilyen bajom velük, de a barátnőm szülei is ilyenek voltak. Ők is minden áron megalázták a barátnőmet, meg nem foglalkoztak vele, mindenért őt szúrták le, pedig nagyon ügyes lány létére, sok mindenhez ért, nagyapja gyakorlatilag mindenre megtanította de ő már rég meghalt. A barátnőm nagyon jól ért mindenféle barkácsoláshoz, tud fúrni, faragni, egy kisebb asztalt is simán összerakott egyedül, plusz ért a villanyszereléshez meg a számítógépekhez is, és lány létére autószerelőnek tanult, mert az apja fiút akart és mivel lány lett fiúsan nevelte, sokáig rövidf haja volt, meg fiúsabb ruhákat hordott. Most 18 évesen amikor elment albérletbe aztán jött ide, végre csajosan viselkedhet, hosszú barna haja van, végre női ruhákat is hordhat, ilyenkor nyáron is csak szoknyában van, meg végre hordhat bikinit is. Amikor a szüleivel strandoltak mondta hogy csak rövidnadrágban fürödhetett, amikor elkezdett nőni a melle akkor kapott egy egybe részes fürdőruhát, de kislány korában is sokszor tornadresszbe kellett strandra mennie mert a szülei nem voltak hajlandóak neki fürdőruhát venni.

Borzalmas gyerek kora volt. Szerencsére a szüleim befogadták most itt lakunk egy külön lakrészben amit ketten csináltunk a két kezünkkel. Végre boldog mert mondta hogy ő erre várt, a szüleivel nem tartja a kapcsolatot egyáltalán. Az apja már kereste őt mindig én beszéltem vele és mondta hogy nagyon megbánta hogy fiúként nevelte meg hogy tönkretette az egész gyerek és tini korát. De a barátnőm nem akarja vele felvenni a kapcsolatot. Az anyja már nem él, pedig az anyja rendes volt vele de még 10 éves volt a barátnőm amikor az anyja súlyos beteg volt, nagyon leépült agyilag, beszélni nem tudott és szinte semmit nem tudott csinálni és az apját okolja a haláláért mert ő tette tönkre az idegrendszerét és miatta is kapott agyvérzést, de erre konkrét bizonyítéka nincs. A nevelő anyja pedig nem vette ember számba.

Maximálisan megértelek téged, amint elköltözöl otthonról és lesz munkád szüntess meg velük minden kapcsolatot. Ha van eszed akkor költözz el jó messzire, sokan nevet szoktak változtatni és minden elérhetőségüket lecserélik, telefon szám, email cím, közösségi oldalukat is törlik és újat regisztrálnak új néven. Barátnőm nem változtatott nevet, lehet ez volt az oka hogy az apja megtalálta, de amint össze házasodunk mondta hogyan régi családnevét elhagyja és egy az egybe az enyémet veszi fel, de a keresztnevét megtartja, így talán esélyes hogy nem találják meg őt a rokonok sem, mert őt sajnos a rokonok is elnyomták. A testvére is nagyon elnyomta, ő sem keresi a páromat de ő külföldre költözött, pontosabban Californiába, ott is ment férjhez.

Szia, nekem van egy bevált, kissé szokatlan "módszerem"... engem is rengeteget bántottak, mindketten alkoholisták és agresszívek voltak, a testvéreimmel végigrettegtük a gyerekkorunkat, mert sosem tudhattuk, hogy milyen állapotban jönnek haza, csak az volt biztos, hogy ha ittak, akkor egyikünket elverik. Aztán kamaszodni kezdtünk és a nevelőapánk mindhármunkat molesztált (nővéreim 15 és 13 én 11 voltam!) és anyukánk erre azt mondta, hogy a mi hibánk, mert túl kihívóan öltözködünk....

33 évig őrizgettem magamban ezeket a sérelmeket, odáig képtelen voltam nem gyűlölettel gondolni rájuk. Persze a piától korán rokkantnyugdíjas lett mindkettő, nekem meg úgy alakult az életem, hogy nagyon jómódú lettem, ezért rendszeresen utaltam nekik pénzt, de nem voltam képes odamenni, beszélgetni, rájuk nézni... de hiába mindez, csak nem enyhült bennem a fájdalom. Végül az segített, hogy megtanultam elengedni a haragomat, őszintén megbocsátottam nekik. Nehéz volt, majdnem 4 évig dolgoztam rajta, de ezek után jobban lettem. Addig, amíg gyűlöltem őket, addig én sem voltam teljes ember.

Tehát a tanácsom az lenne, hogy mielőbb költözz el, akár kollégiumba, aztán külföldre, lényeg hogy tőlük eltávolodj. Hidd el, hogy a visszavágás, a bosszú nem lenne édes, az egyetlen, ami segíteni fog, ha megpróbálsz kiirtani magadból minden haragot, sértettséget. Tudod nekik úgyis mindegy, hogy te mit érzel, viszont saját lelkedet nagyonis mérgezi a feldolgozatlan düh. Remélem érted, amit írtam?

Sok szakasza van az emberi életnek, és sokféleképpen tekint vissza rá. Ha már felnőtt leszel, biztos másképp fogod ezt látni, eszedbe nem fog jutni a bosszú.

Nekem is hasonló gondolataim voltak anno, mint Neked, de mai fejjel annyit látok az egészből, hogy jót akartak nekem, szerettek, és azt akarták, hogy jó ember legyek. Sajnos nem minden szülő ért a gyerekneveléshez, pszichológiához, hogy pl mi a módszer arra, hogy sikeres emberek legyünk.

Én már rendesen haladok a visszavágásban,gyerekként tönkre tettek és még verték a mellüket,ha már megcsináltak valakit nekik arra van joguk vele szemben,amire csak akarják a pszichopaták.(Ezt még írásban is leírták néha sms-ben meg is őriztem)

Nem értem ezt a gondolkodást az én gyerekem már 13 éves,de neki ha fáj valami,akkor nekem is fáj.

Na amikor felnőttkoromban anyagilag is tönkre akartak tenni,mert (hozzáteszem gazdagok

) mégis rá akartak kényszeríteni nagy milliós hitelfelvételre az én nevemre,amit majd szépen át fogok nekik adni,hogy még több pénzük legyen,de majd persze ők fizetik a részleteket,amit tudtam nem tennének meg,mivel már hitelkártya felvétellel átvágtak,aminek az összegét szintén átadtam nekik, csak az nem milliós,hanem pár százezres volt,a nagyon is jó,akkor még sokkal jobb,mint az enyém fizetésükből se fizették,közöltem velük,hogy az életben nem akarom őket többet látni.

De mivel erre akartak rákényszeríteni,tulajdonképpen ők idézték elő a szakítást.

Most,hogy azóta már egyre jobban állok ők pedig öregednek,tudom évről-évre jobban aggódnak mi lesz majd?

Hát én sem tudom,mert én nem vagyok hajlandó ezekről gondoskodni,főként abban a tudatban,hogy ők mit csináltak a saját szüleikkel,a nagyiékkal,mert az már egy külön kórtörténet lenne.

Én még arra is gondoltam külföldre is kimennék,hívnak is a munkámban,hogy jó távol legyek ezektől.

Nagyon sajnálom, hogy így bánnak veled a szüleid, pedig meg sem érdemled. Biztos, hogy egész gyerekkorodon keresztül ez nagy károkat és szenvedést okozott számodra. És teljesen érthető, hogy most még nagy harag van benned emiatt. De hidd el, nem kell, hogy direkt megpróbálj visszavágni. Ettől is csak neked lenne rosszabb. Ha a haragot még táplálod is magadban, úgy nem lesz lelki békéd. Azzal csak ártanál magadnak. Szóval csatlakozom, az egyik hozzászólóhoz, aki azt is írta: „nem lenne édes a bosszú”. Inkább menj el a szüleidtől, ha majd megteheted, és próbáld valahogy feldolgozni a felgyülemlett rossz érzéseket! Ne szigeteld el magad másoktól! Megértő barátok sokat segíthetnek. Így remélhetőleg idővel a fájdalom és a harag enyhülni fog. :)

Mivel én hívő vagyok, igyekszem a Biblia fényében látni a dolgokat. Engedd meg, hogy idézzek néhány írásszöveget:

Senkinek se viszonozzátok rosszal a rosszat. Olyasmikre legyen gondotok, amik minden ember szemében jók. Ha lehetséges, amennyire tőletek függ, minden emberrel békében legyetek. Ne álljatok bosszút magatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet a haragnak; mert meg van írva: „Enyém a bosszú; én visszafizetek, ezt mondja Jehova.” Hanem „ha ellenséged éhes, adj neki enni; ha szomjas, adj neki inni; mert ha ezt teszed, tüzes szenet gyűjtesz a fejére”. Ne hagyd, hogy legyőzzön a rossz, hanem a rosszat mindig győzd le a jóval. - (Róma 12:17-21)

(Az hogy „tüzes szenet gyűjtünk valaki fejére” nem azt jelenti, hogy bosszút állunk, hanem azt, hogy a kedvességgel a jót tudjuk kihozni a másikból. Régen tüzes szénnel olvasztották ki a tiszta fémet az ércekből.)

És ahogy akarjátok, hogy az emberek veletek tegyenek, ugyanúgy tegyetek ti is velük. - (Lukács 6:31)

Ezek a tanácsok a saját lelki békédet szolgálják!

Minden jót kívánok, remélem elmúlnak majd a rossz érzéseid, és bocs ha zavartalak a bibliai idézetekkel!