30 felett otthon élők, a szülők hogy viszonyulnak hozzátok?
Szerintem mi nagyon elcseszett család vagyunk, vagy legalábbis mi gyerekek.
Én is és a nővérem is itthon élünk, 30 felett.
Én vagyok a kisebb, én már lassan belecsavarodok, hogy én törtetnék, párkapcsolat, tanulás stb.
A nálam idősebb nővérem ezekre egyáltalán nem vágyik (legalábbis jó így neki) és jól elvan az életében.
Én lennék az úttörő ezekben most, pedig mindig ő járt előttem.
A szülők úgy tekintenek ránk, mint egy nagy kommunára kb., mintha így kellene élni örökre.
Persze látszólag támogatják a párkapcsolati törekvéseim pl., de ha látják, hogy inkább a párom felé húzok, szerintem nem tudnak hová tenni, mert akkor nekem is lenne egy kis saját életem, akkor már kihúzok a nagy egészből.
Állásváltás is szóba került részemről, ez ügyben is úgy nyilatkoztak, mintha azt kellene csinálnom örökre és mintha én nem dönthetnék a magam életéről, persze előadják, hogy válthatok, de ennél csak rosszabb lesz.
Nővérem pedig kb. örül, ha bánatom van, úgy érzem rajta, elvidámkodik ilyenkor.
Hogy viseljem el őket, amíg nem költözöm össze a párommal? Még friss a kapcsolat.
Ha elvonulok magamba, az a baj, hogy mi bajom van.
Én csak az én életem szeretném élni, mert jelen életben csak egy van, és azt érzem ígyis lemaradtam egy csomó dologról, vagy hogy múlik az idő, de semmi lényeges nem történik velem, tengk-lengek.
Lelkileg össze vagyok törve.
#10, 11, 12
😂😂😂😂😂
Atya világ! Persze, az a természetes és a normális, ha a szüleitekkel éltek 30 évesen. Szerintetek ez a jellemző Magyarországon? 18 évesen le érettségiztem, az után elmentem dolgozni 23 évesen már albérletbe költöztem, mára pedig saját házunk van (29 F)
És szinte minden barátom, rokonom, ismerősöm itt tart már. Oké nem végeztünk egyetemet, de van saját életünk. Végig kellene gondolni akkor ki is a "nyomorék" 30 felett még anyuék támogatják, meg a nyakukon él.... Te jó isten az égben! .... Szánalmas prolik
Öszintén szólva nem értelek. Ha igényed lenne a saját életre, megoldható, akkior miért nem költözöl el????
Az lényegtelen, hogy a növéred hogy akar élni, neked a saját életedre kell koncentrálni.
Ha a többiek hisztinek, az nem a te problémád, idövel észre fognak térni.
#13 "Nem végeztünk egyetemet"
Ezt mindjárt gondoltam a hozzászólásod alapján.
"Le érettségiztem" "az után"🤣
És még te prolizol másokat...
Mi közöd hozzá, ki hogyan él?
#15
Semmi közöm hozzá, de miután itt lenyomorékozzák a normális többséget, a nyílvánvalóan életképtelen emberek, azt gondolom a proli a legkedvesebb szó amivel őket jellemezni tudom. Milyen élet az? Egyáltalán mi értelme van?
Nekem az életemben az a keresztem, hogy nagy valószínűséggel anyummal maradok vagy idősek otthona kihagyásával nagyon közelben kéne maradnom. De nem is nagyon szándékozok változtatni, mert nekem van a nagy nappali-szobám és párom 1 hónappal ezelőtt beköltözött hozzánk.
Az én életem eléggé későn indult be, miközben anyum rokkant. Eleinte én szorultam rá és apámra, most már anyum szorul ránk. Szerencsére többnyire jó viszonyban vagyunk, sajnos most kezd kissé demens lenni és amiatt vannak viták. De párommal is kifejezetten jóban vannak, nekem van nagyobb területem több részre is osztva, semmilyen negatív tényező nincs ebben.
34/F
Amúgy meg nem teljesen mindegy? Van aki lelép 20 évesen, van aki meg nem, ennyi...
#16 Örülj neki, hogy nem tanultál, hanem elmentél dolgozni. Te vagy az élet császára, nyugodtan hátradőlhetsz. Király vagy.😅
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!