Ez szerintetek normális? Vagy Ő reagálta ennyire túl?
A testvérem már tizenéves kora elején is igen érdekesen viszonyult a gyerekekhez, nem szerette őket, a rokonokét, ismerősökét sem. Ikrek vagyunk, mind a ketten most töltöttük pár hete a 30-at.
Három éve az esküvőjükre nem hozhatta senki a gyerekét, sem rokon, sem ismerős, a ceremóniára sem. A hugunk nem tudta volna megoldani a gyerekét, még neki is azt mondta, hogy ha gyerekkel tud csak, akkor ne is jöjjön.
Hozzá tartozik, hogy a tesómék nem egy anyagi szinten vannak velünk, mi örülük a panellakásnak, hogy legalább a mienk, tesómék újépítésű házban négy és fél szobás lakás, három erkély, nyaraló Balatonon, nyaralások, minden... Nekik is van már három gyerek, és nagyon szeretik őket, de teljesen elválasztják a magánéletüket és a gyerekeket. Megengedhetik a dadust, néha akár napokra, ha anyáék vagy mamáék, mi, vagy a többi tesóm nem tudja bevállalni, bár 99%-ban dadus van.
Szóval most Balatoni nyaralót vettek, hatalmas felhajtással hívtak le 30 embert, hogy bulizzunk együtt, viszont előre jelezte, senkinek a gyerekét nem látják szívesen. Én sehogy sem tudtam megoldani, így nem szóltunk, és lementünk két gyerekkel, a 2,5 évesemmel meg a 4 évesemmel. Mikor megérkeztünk, nagyon nem örült így nekünk, de valahogy megemésztette az ügyet. Ebédeltünk, majd összegyűlt mindenki hátul, a hátsó teraszon. Ott ültünk egy kerti kanapén, mikor odajött a tesóm, hogy a két gyerekem rohangál az emberek között, és hogy mindenki azért jött, hogy ne a gyerekeket kelljen lesnie meg figyelni, így állítsam le őket.
Mivel hívatlanul hoztam őket, ezt meg is tettem, úgy volt megbeszélve, hogy a férjem jön értünk délután, így gondoltam, ötig kibírják, csak én is akartam találkozni legalább most azokkal a barátokkal, akikkel még tinikorunkban lógtunk.
Erre a négyévesem kiszaladt mellőlem, mert látta, hogy a garázs nyitva van, és futott utána a kétévesem is. Na, így ketten nekifutottak egy asztalnak, szóval az asztalon lévő három gömb alakú kristály üvegtál összetört, ezen kívül 16 darab kristálypohát, és nem kevés hús esett a szilánkokba.
A tesóm magából kikelve konkrétan kirakott hármunkat, szóval úgy hívtam a férjem, hogy jöjjön értünk előbb. Őrjöngve kiabált velem, hogy minek hoztam őket, és hogy tíz évig a szeme elé ne kerüljenek. Teljesen kikelt magából, és a többi ember pedig vádlóan bámult minket. A gyerekek nyilván nem reagálták le jól a dolgokat, így ők egyből sírni kezdtek, ami teljesen betette mindenkinek a kaput, szóval elmentem mielőtt meglincselnek minket. Ez azért egy eléggé válogatott, értelmiségi társaság, utólag tényleg nem volt jó ötlet megbolygatni a dolgokat a gyerekekkel, de nem gondoltam hogy ekkora ügy, utálat lehet belőle.
Ekkor én a bátyámnál és nővéremnél kerestem vigaszt, akik szintén nekem estek, hogy mégis hogy gondoltam ezt, hogy elviszem őket, meg minek.
Végül az lett belőle, hogy magamra haragítottam az egész baráti társaságom és az összes testvérem, hogy "nem érted, hogy nem látják szívesen a gyerekeket? Valamiért nekünk leesett, mi sem azért mentünk, hogy a gyerekeket hallgassuk".
A férjem próbál segíteni, de egyszerűen nem tudom mit kéne tennem.
A tesóm ki fogja fizettetni velem a poharakat, mindent, átküldte a hús, az italok, a poharak és minden más számláját, ezen kívül fel sem veszi a telefont, vissza sem ír egyik felületen sem. Mikor a férjem kereste, vele beszélt, de nem jutott vele semmire.
Mit tegyek?
Teljesen normális a tesód vislekedése.
1. Odaviszed a gyerekeidet mikor megkértek, hogy ne vidd.
2. A gyerekeid kárt okoztak és tönkretették a bulit.
3. A kártérítést nem tartod jogosnak.
Ne haragudj, de tapló voltál. Ha nem tudtad hová rakni a gyerekeket akkor miért mentél el ebbe a buliba?
Itt te hibáztál. Elvitted a kicsiket, tudva, hogy nem látják őket szívesen, de gondolom arra számítottál, hogy milyen édesek, majd megenyhülnek a többiek. Erre a kis édesek összetörik a kristály tálakat, felborítják az asztalt. Ezzel csak megerősítetted a tesód érzéseit és teljesen érthető, hogy elküldött. A károkat kifizetném és egyszer írásban jelezném a helyedben, hogy sajnálom.
Azon viszont ne csodálkozz, ha sokáig nem hívnak újra, hiszen most bizonyítottad be, hogy megbízhatatlan vagy.
Nem tudom mennyire igaz a sztori, de úgy teszek, mint aki elhiszi, mert én kétgyerekes anyuka vagyok és magamból kiindulva azt mondom, hogy teljesen érthető az emberek reakciója.
Én sem szeretem a gyerekeket. Mármint más neveletlen gyerekét, akire a szülei nem figyelnek.
Nem egy alkalommal tönkrevágtak dolgokat, hangulatot.
Igaza van a tesódnak és okulj belőle, hogy nem mindenkinek jönnek be a neveletlen gyerekeid.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!