Normális, hogy így reagált? Mit gondoltok?
Szeretem a csináld magad dolgokat, és volt régebben egy "emo" korszakom, amiből megmaradtak a zenekaros pólóim és gondoltam, hogy átalakítom az egyiket ilyen félvállas felsővé. Anyumat többször is kértem, hogy kopogjon mielőtt belép a szobába (ami nyilván teljesen betarthatatlan, ahogyan az is, hogy az ajtót csukjuk miután elhagyjuk a szobát) de nem tette, belépett, nekem olló a kezemben, éppen vágtam a pólót. Nem mintha akkora titkot akartam volna csinálni belőle,mivel úgyis meglátta volna legkésőbb mikor felveszem. Belépett, meglátta, elkezdett ordítani, hogy mit művelek, mondtam neki, hogy az uniszex varrásból valami nőiesebbet kreálok, mire kicsavarta a kezemből az ollót, picit meg is vágta vele a kezem, üvöltözött,hogy mit képzelek, hogy tönkreteszek egy teljesen jó pólót (amit mellesleg abból a pénzből vettem amit apa adott, nem is ő, elváltak) mire mondtam neki, hogy megváltoztam és vagy emoként élek tovább, amit megutáltam, vagy abban a 3 felsőben járok ami a mostani stilusomnak is megfelel, VAGY kreatívan megoldom a problémát. Van kézügyességem, rajzolok stb, a felső teljesen jó lett, de anya itt ordítozott, hogy mekkora idióta gyereke van stb.
A másik:
A múltkor reggel vettem észre, hogy elfogyott a szempillaspirálom (a sötétlilát használom általában, nem a feketét mert azt nem szeretem) és megkértem, hogy ha megy a rossmann-ba akkor vegyen egyet. Teljesen normálisan mondtam neki, erre elkezdett üvölteni, hogy vegyek magamnak, ne őt ugráltassam, meg az ő pénzéből mázoljam magam (naturálisan sminkelek, a hajam sem festett, nem vagyok egy basic btch, ráadásul vegán vagyok és greenpeace mozgalmakban is részt veszek, tehát cicababának lenni nem az én műfajom).
Ez normális, hogy mindenre így reagál?? Jó jegyeim vannak, 4-5, normálisan viselkedek, erre megkapom, hogy mekkora idióta vagyok stb amiért csak idegesítem állandóan. Mit csináljak, hogy ez változzon?
Köszönöm a válaszokat. Az ollóval a karcolás véletlen volt, azért bocsánatot is kért, láttam h bántja.
Mindig is ilyen volt, a bátyámmal is eljátszotta ezeket (ő egyetemista, nem lakik itthon) de mindig az ilyen pici dolgokkal. Utolsó, ez jó ötlet. Hétvégéken sokszor megyünk ide-oda ketten, vásárolni, ebédelni stb, olyankor teljesen normális. Elég nehezen mondok el másoknak személyes dolgokat, pedig elég extrovertált vagyok, de amikor ilyen kedves meg ketten vagyunk, akkor sokszor elmondok neki ezt-azt, a következő vita alkalmával meg ellenem használja fel ezeket az infokat. Ezért nem szeretek vele sok időt tölteni, mert mindig azt hiszem, hogy megbízhatok benne (Oh ezt sosem hozná fel ellenem!) aztán pofára esek megint. Ez ellen nem tudok mit tenni, pedig ez bánt gyakorlatilag a leginkább :/ Mikor látom meg hallom, hogy mások milyen jól kijönnek a szüleikkel stb akkor eszembe jut, hogy ő miket csinál...
Én sem szeretem, ha a gyermekeim követelőznek. Tudjátok nem könnyű manapság szülőnek lenni, a munkahely sem biztos hosszútávon. Sokszor stresszesek vagyunk, nem mindig úgy reagálunk le dolgokat, ahogy szeretnénk, de ti sem könnyítitek meg egyáltalán a helyzetet.
Mindegy, hogy apádtól kaptad a pénzt, elsőre engem is felháborítana ha pólót szabdalna a gyermekem. Talán, ha előre megbeszélted volna vele a szándédod, nem érte volna meglepetésként...
Amúgy kicsit el vagytok szállva magatoktól. Mi az hogy csukja az ajtót? És ha nyitva hagyja, áll a bál? Ma már nincs joga a szülőnek a saját lakásában?
Miért nem tisztelitem a szülőket?
Még Mielőtt leharapnátok a fejem, igenis kopogok, ha be akarok lépni a gyermekem szobájába, de sajnos így is úgy néz rám, mint egy betolakodóra...
A pénzem bezzeg kell neki! A jelenlétem nem. 😢
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!