A tekintélyes szülő. Mit gondoltok? Mit csinálok rosszul?
Persze, teljesen jogos szerintem az, hogy a szülők feljebb valóak, mint a gyerekek, de néha a túlzásba vitt tekintélyelvűség miatt ismeretlen fogalom a családi béke.
Azt mondják egy jó családban a szeretet, a tisztelet, a megértés a legfontosabb.
Persze ez nem valami panaszlevél akar lenni, de szerintetek helyes az, ha:
... Az anyukám nyíltan kijelenti, "hogy nem kell szeretned, de azt elvárom, hogy tisztelj, mert én vagyok az anyád, de téged nincs miért tiszteljelek, aranyom. A gyerekem vagy." (A tisztelet szerintetek csak és kizárólag egyoldalú lehet egy szülő-gyermek kapcsolatban?)
... Nem hallgat végig, mert olyannyira nem képes elfogadni más véleményét, vagy nézőpontjait, hogy azonnal feleselésnek és tiszteletlenségnek veszi? (Kulturáltan közlöm a mondanivalóimat mindig, csak ő kapja fel a vizet, ha valaki ellenkezik, vagy csak nem úgy gondol valamit, ahogyan ő. Ilyenkor felemeli a hangját, félbeszakít, elküld a szobámba, és ha továbbra is megpróbálom megbeszélni vele, néha még meg is ver. Jó, tudom, nagyon indulatos személyiség, ez azért még nem olyan nagy baj, csak azt nem szeretem, hogy nem hallgatja végig az indokaimat.)
... Vagy ha mégis valamilyen csoda folytán végighallgat, közli, hogy "Azt teszed, amit én mondtam, azért mert azt mondtam", nem képes kielégítően megfogalmazni a véleményét (talán mert ő maga sem tudja), és ezzel a témát lezártnak, önmagát meg a vita abszolút győztesének gondolja.
... Azt hiszi, a mai gyerekek szörnyűek, használhatatlanok, és hülyék.
... Túlfélt.
... Felépített egy király kis családi hiearchiát. Én mindig hallgassak a bátyáimra, a bátyáim meg rá.
... Nem bírja elviselni, ha valamelyik bátyámnak barátnője lesz. A tizennyolc éves bátyám titokban van együtt egy amúgy teljesen normális lánnyal. Tudom, ismerem őt. A legidősebb bátyám első szerelmét megint csak jó sokáig kritizálta, körülbelül egy hónapba telt, míg abbahagyta a lusta dögözést, de akkor már nagyon megszerette őt. (Nincs mese, anyu a végletek embere.)Négy évnyi kapcsolat után persze szakítottak, és azért már a bátyámat hibáztatta. A következő barátnőjét meg már azért utálta, mert nem hasonlít az előzőre.
... Néha csak úgy bekattan, felfújja a dolgokat, és ok nélkül utál embereket. A fentebb említett bátyámmal (aki már elköltözött) nem állt szóba egy hónapig, mert a nem tetszett neki a filozófiája. Közölte, hogy el van szállva magától és nem ebben a világban él. (Szerény véleményem szerint ez nem igaz, bár mindig is nagyon jó kapcsolatban voltam vele.)
... Túlfélt. Engem, a macskát, és mindenkit.
... Ugyanazt vallotta egy dologban, mint a bátyám, de lehurrogta, mert ő akkor is jobban tudja.
... Mindig, minden esetben elvárja a száz százalékot. A kitűnő tanulmányi eredményeimet teljesen figyelmen kívül hagyja, azt hiszi, azt nem nehéz összehozni, és nagyon sokszor titulált már lusta kis szemtelen csitrinek. Nagyjából minden másnap. Sokszor a fejemhez vágta, hogy én még mindig nem tudok főzni, de képtelen rá, hogy megértse, ez engem nem érdekel. Ezért egy nap meglepetésből főztem neki egy nokedlit. Nem nagyon csattant ki az örömtől, úgy viselkedett, mintha ez természetes lenne.
Tudom, hogy szeret, meg minden, de zavarnak ezek a dolgok. Az a helyzet, hogy a szüleim elváltak, de apával sosem voltak ilyen gondjaim. Persze ő sem kevésbé büszke, mégis képes végighallgatni, és szépen megbeszélni velem mindent.
Persze anyu szerint ő alkalmatlan az apaságra.
Szerintetek igaza van anyunak néha? Próbáltam megbeszélni vele a helyzetet, de mindig a saját véleményénél maradt, pedig mindig nyugodtan keresem meg, és csak akkor, ha neki is jó a hangulata. De persze ha elmondom ezeket a dolgokat, azonnal mérges lesz, és jön a szokásos, "mert én azt mondtam" szöveg. Mit csinálok rosszul?
Nos, mégis panaszáradat volt, és sajnálom, hogy végig kellett ezt olvasnotok. Mellesleg ezt hideg fejjel, és nem dühből írtam, ma még nem volt olyan érdekfeszítő veszekedésünk.
Nem valami tisztelet- és szeretetteljes ez az írás tőlem, ezt nagyon sajnálom, de az igazságot és az érzéseim csak így tudtam leírni.
14/L
válasza: válasza:visszahoztad az emberiségbe vetett hitemet, azt hittem minden tini azért nyávog, mert nem kap iphone-t (stb)...szép összeszedett kis írás :)
Mondjuk segíteni nem tudok, mert akivel szép szóval nem tudsz dűlőre jutni, azzal hiába...apudhoz nem tudsz költözni, legalább egy időre?
válasza:Szerintem semmit nem csinálsz rosszul. Arra is rájöttél, hogy anyukád ilyen és nem nagyon fog ez megváltozni. Ha észérvekkel nem lehet rá hatni, akkor más módszer nem nagyon van.
Ahogyan anyukád viselkedik fakadhat abból, hogy egyedül kell betöltse a családfő szerepét. Több gyerek mellett ez nem lehet könnyű, bizonyára a szigor az, amit célszerűnek ítél. A hajthatatlan "akkor is nekem van igazam, mert az anyád vagyok" szöveg ennek a kinyilvánulása. Talán belül retteg hogy elszúrja a szülőséget és a maga meggyőzésére mondogatja ezt.
A szülőnek is kell tisztelni a gyerekét, a gyerek véleményét és érzéseit.
14 évesen nem hiszem hogy főznöd kéne a családra. Persze később nem árt ha azért tudod, hogy alapvető kaják hogyan készülnek.
Próbálj vele kulturáltan beszélni többször. Téged még most gyereknek tart, de ha kitartasz amellett, hogy fogadja el a te logikus érvelésed is, talán belátja hogy igazad van.
Szerintem nem volt tiszteletlen az írásod, normálisan leírtad hogy mi a helyzet, nem pocskondiáztál senkit.
válasza:A gyk-n keresztül nagyon nehéz azt megítélni, hogy mennyire van anyukádnak igaza, én azt gondolom a leírásod alapján, hogy néhány esetben biztosan igaza van, viszont nem lehet ő sem egy egyszerű eset. Pl. szerintem a tiszteletet elvárhatja úgy is, hogy nem viszonozza, ő az anyád, ő nevelt fel, tehát szerintem az a mondat, amit kiragadtál az írásod elején, nem annyira súlyos.
Az viszont baj, ha nem hallgat végig, vagy nem veszi figyelembe a te véleményedet. Ezzel egyébként csak azt fogja elérni, hogy nem fogsz neki semmit elmesélni, nem egy jó szülői hozzáállás.
Igazából szerintem minden korban azt mondták a felnőttek, hogy a mai gyerekek hülyék, bezzeg amikor ők voltak azok, akkor minden más volt. Ezzel szeintem nem kell foglalkozni.
Túlfélt? Lehet, hogy igen, de én is igyekeznék a 14 éves lányomra vigyázni, hiszen még kislány vagy, mégis, már lassan felnőtt nő is, hidd el, ezt egy szülőnek is nehéz optimálisan kezelni.
A családi hierarchia szerintem magától alakult ki, nyilván a bátyáid vigyáztak rád kisebb korodban is és te hallgattál rájuk, a főfőnök pedig anyukátok volt, mivel apukátok nem veletek lakik, valahol ez természetesnek tűnik, hogy ha te vagy a legkisebb, akkor rájuk kell, hogy hallgass.
Egyébként az egyéb dolgokat olvasva, úgy gondolom, hogy valószínűleg anyukádnak is megvan a maga baja és talán sokszor rajtad csattan az ostor, úgy is, hogy te nem tehetsz semmiről az adott helyzetben.
válasza:Kérdező, nem igazán tudok neked mit mondani, de nagyon sajnállak, ha ez ilyen komoly.. Apukáddal nem tudsz beszélni erről?
Az első válaszolónak meg csak annyit, hogy az egyáltalán nem változtat a dolgon, hogy elváltak a szülei. Az enyémek is elváltak, és? Ugyan úgy törődik velem anyukám, mint eddig, amit pedig a kérdező leírt, az nem normális.
Apuhoz nem tudok költözni, a munkahelye nem valami stabil, sajnos 54 évesen még többdiplomás pedagógusként sem kell sehová. Általában nyaranta folyamatosan, megállás és szabadnapok nélkül dolgozik, telente meg soha. Az a vicc, hogy napi négy órára van bejelentve, közben meg nyáron napi tizenöt. Télen általában kijelentik. A fizetése még egy embernek is édeskevés, és bár biztosan nem vallaná be, pontosan ezek miatt hatalmas teher lennék neki.
Ráadásul kétszáz kilométer van köztünk.
válasza:Az én anyám is ilyen, szóval tudom, mit érzel :( Én ráadásul egyke vagyok, szóval a nap 24 órájában engem kritizál. Nekem nem váltak el a szüleim, de így még rosszabb, mert apukám látja, mi megy (vele is úgy bánik, mintha az 5 éves kisfia lenne), és mégsem tesz semmit. Én most 17 vagyok, és az tartja bennem a lelket már évek óta, hogy amint leérettségizem és lesz munkám (bármit elvállalnék), vagy elmegyek egyetemre, elhúzok itthonról.
Bocsi, érdemlegesen én sem tudok segíteni, de nekem van egy trükköm, amivel kicsit meg tudom magam nyugtatni :) Ha kapsz valamennyi zsebpénzt, akkor te is megvalósíthatod. Szóval: Elkezdtem olyan dolgokat "gyűjtögetni", amiket majd magammal viszek, ha saját lakásom lesz. Nem nagy dolgokat, csak apróságokat, amiket egy jól eldugott cipősdobozban tartok, és amikor nagyon felhúzza anya az agyam, olyankor előveszem őket, és elképzelem, milyen lesz egyedül élni :) Ilyen dolgok egyébként, mint pl.:
Egy bekerezett kép a kedvenc filmemből, amit majd kirakok a falra.
Néhány olyan könyv, amire szükségem lesz (pl. szakácskönyv; angol-magyar szótár), és néhány régi kedvencem, amit esténként olvasgatni szoktam.
A kedvenc filmjeim DVD-n.
Egy fotó Manhattanről (egyik nagy álmom, hogy oda eljussak).
Egy díszpárna (bár ezt nem a cipősdobozban tartom :D), ami nagyon tetszik.
Néhány fából készült macskaszobor, amiket egy keleti boltban vettem (imádom a macskákat).
Igazából rengeteg apróságom van még, de nem akarlak azzal untatni, hogy mindet fölsorolom :)
Kitartást! Gondolj arra, hogy egyszer lesz saját életed. Ha ilyen jó tanuló leszel továbbra is, akkor akár azt is csinálhatod, hogy gimi után elmész egyetemre egy másik városba.
válasza:#7: Köszönöm a tippet. :)
#8: Elég nagy szó, ha tizenhét évesen sikerült elköltöznöd. Azért attól még, hogy ez a helyzet áll fenn nálunk, tudom, hogy szeret, és én is szeretem őt, de ettől függetlenül jól jönne nekünk a távolság. Anyu sem jött ki az ő édesanyjával, azaz az én mamámmal, amíg ott laktak tőlünk egy köpésre. Most, hogy elköltöztünk valamiért imádják egymást, és akármikor találkoznak, sírva a másik nyakába borulnak. Az az igazság, hogy ezek után attól félek, én is ilyen leszek szülőként. De ez persze majd kiderül.
Köszönöm a válaszokat, de még szívesen fogadok egyéb túlélési tippeket is. :)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!