Szerintetek a szülő magát vagy a gyereket minősíti ha a gyereke hamar elmegy otthonról?

Elsősorban a szülő a hibás, hiszen az ő feladata lenne megnevelni a gyereket és kialakítani vele a jó kapcsolatot. Én egyáltalán nem hiszek abban, hogy bármelyik gyerek is rossznak születne, ez általában a nevelés elmaradásának a következménye, na meg persze a körülmények.

Egyszer én is leléptem 17 évesen otthonról, mert elegem lett. Elmentem nyáron dolgozni és havi 60 ezret kerestem, tehát augusztusra lett 150 ezer forintom. Ebből a pénzből 40 ezret szerettem volna a szüleimnek adni,valamennyit elkölteni az iskolakezdésre és ruhákra, a többit, úgy 80 ezer forintot pedig bankba akartam tenni, gyűjtögetni. Na apámnak más tervei voltak. Fogta és elvette az összes pénzemet, mert szerinte amíg otthon lakom addig mindent megkeresett pénzem neki jár. Fogtam összecsomagoltam és elköltöztem az egyik barátnőmhöz. Úgy gondoltam, hogy 1-2 hónapig ott leszek, véglegesítem magam a munkahelyemen, majd albérletbe megyek és befejezem estin a sulit. Végül 1 hét után apám megkeresett és megbeszéltük a dolgot, belátta hogy nem korrekt az elképzelése.

Egyértelműen a szülő.

A másik nagy "mutatószám" a gyermek látogatásainak a száma. A rossz szülők gyermekei bizony nem szívesen járnak haza.

Én nagyon hamar ( 15-16 évesen) leléptem otthonról. Szerintem főképp a szülő hibás, de azért elismerem, hogy nekem is voltak/ vannak hibáim.

Azonban úgy érzem, ha a szüleim mellettem lettek volna, úgy, mint más normális családban, nem lépek le.