A tekintélyes szülő. Mit gondoltok? Mit csinálok rosszul?
Persze, teljesen jogos szerintem az, hogy a szülők feljebb valóak, mint a gyerekek, de néha a túlzásba vitt tekintélyelvűség miatt ismeretlen fogalom a családi béke.
Azt mondják egy jó családban a szeretet, a tisztelet, a megértés a legfontosabb.
Persze ez nem valami panaszlevél akar lenni, de szerintetek helyes az, ha:
... Az anyukám nyíltan kijelenti, "hogy nem kell szeretned, de azt elvárom, hogy tisztelj, mert én vagyok az anyád, de téged nincs miért tiszteljelek, aranyom. A gyerekem vagy." (A tisztelet szerintetek csak és kizárólag egyoldalú lehet egy szülő-gyermek kapcsolatban?)
... Nem hallgat végig, mert olyannyira nem képes elfogadni más véleményét, vagy nézőpontjait, hogy azonnal feleselésnek és tiszteletlenségnek veszi? (Kulturáltan közlöm a mondanivalóimat mindig, csak ő kapja fel a vizet, ha valaki ellenkezik, vagy csak nem úgy gondol valamit, ahogyan ő. Ilyenkor felemeli a hangját, félbeszakít, elküld a szobámba, és ha továbbra is megpróbálom megbeszélni vele, néha még meg is ver. Jó, tudom, nagyon indulatos személyiség, ez azért még nem olyan nagy baj, csak azt nem szeretem, hogy nem hallgatja végig az indokaimat.)
... Vagy ha mégis valamilyen csoda folytán végighallgat, közli, hogy "Azt teszed, amit én mondtam, azért mert azt mondtam", nem képes kielégítően megfogalmazni a véleményét (talán mert ő maga sem tudja), és ezzel a témát lezártnak, önmagát meg a vita abszolút győztesének gondolja.
... Azt hiszi, a mai gyerekek szörnyűek, használhatatlanok, és hülyék.
... Túlfélt.
... Felépített egy király kis családi hiearchiát. Én mindig hallgassak a bátyáimra, a bátyáim meg rá.
... Nem bírja elviselni, ha valamelyik bátyámnak barátnője lesz. A tizennyolc éves bátyám titokban van együtt egy amúgy teljesen normális lánnyal. Tudom, ismerem őt. A legidősebb bátyám első szerelmét megint csak jó sokáig kritizálta, körülbelül egy hónapba telt, míg abbahagyta a lusta dögözést, de akkor már nagyon megszerette őt. (Nincs mese, anyu a végletek embere.)Négy évnyi kapcsolat után persze szakítottak, és azért már a bátyámat hibáztatta. A következő barátnőjét meg már azért utálta, mert nem hasonlít az előzőre.
... Néha csak úgy bekattan, felfújja a dolgokat, és ok nélkül utál embereket. A fentebb említett bátyámmal (aki már elköltözött) nem állt szóba egy hónapig, mert a nem tetszett neki a filozófiája. Közölte, hogy el van szállva magától és nem ebben a világban él. (Szerény véleményem szerint ez nem igaz, bár mindig is nagyon jó kapcsolatban voltam vele.)
... Túlfélt. Engem, a macskát, és mindenkit.
... Ugyanazt vallotta egy dologban, mint a bátyám, de lehurrogta, mert ő akkor is jobban tudja.
... Mindig, minden esetben elvárja a száz százalékot. A kitűnő tanulmányi eredményeimet teljesen figyelmen kívül hagyja, azt hiszi, azt nem nehéz összehozni, és nagyon sokszor titulált már lusta kis szemtelen csitrinek. Nagyjából minden másnap. Sokszor a fejemhez vágta, hogy én még mindig nem tudok főzni, de képtelen rá, hogy megértse, ez engem nem érdekel. Ezért egy nap meglepetésből főztem neki egy nokedlit. Nem nagyon csattant ki az örömtől, úgy viselkedett, mintha ez természetes lenne.
Tudom, hogy szeret, meg minden, de zavarnak ezek a dolgok. Az a helyzet, hogy a szüleim elváltak, de apával sosem voltak ilyen gondjaim. Persze ő sem kevésbé büszke, mégis képes végighallgatni, és szépen megbeszélni velem mindent.
Persze anyu szerint ő alkalmatlan az apaságra.
Szerintetek igaza van anyunak néha? Próbáltam megbeszélni vele a helyzetet, de mindig a saját véleményénél maradt, pedig mindig nyugodtan keresem meg, és csak akkor, ha neki is jó a hangulata. De persze ha elmondom ezeket a dolgokat, azonnal mérges lesz, és jön a szokásos, "mert én azt mondtam" szöveg. Mit csinálok rosszul?
Nos, mégis panaszáradat volt, és sajnálom, hogy végig kellett ezt olvasnotok. Mellesleg ezt hideg fejjel, és nem dühből írtam, ma még nem volt olyan érdekfeszítő veszekedésünk.
Nem valami tisztelet- és szeretetteljes ez az írás tőlem, ezt nagyon sajnálom, de az igazságot és az érzéseim csak így tudtam leírni.
14/L
válasza:Nem hinném hogy ez olyan kibírhatatlan helyzet lenne, hogy a kérdezőnek el kelljen menekülnie otthonról.
Persze, mehetsz másik városba középiskolába meg ilyenek. Nem kell idejekorán elköltöznöd, fölösleges anyagi terheket akasztani a saját nyakadba, ami esetleg a továbbtanulásod rovására mehet.
Attól ne félj hogy ilyen szülő leszel, mert mindenki olyan ember, amilyen lenni akar. Az anyukád nem rossz anya, szerintem te meg jó gyerek vagy. Nem sokan vannak akik ilyen értelmesen gondolkodnak a te korodban. És a 200-at betűvel írják le :)
Az én anyukám túlféltő, az apukám meg túlkritizáló jellem. Levontam a következtetést, hogy mi az amit szerintem jól csináltak és mi az amit nem. Tanulok belőle, de a szemükre soha nem vetném, mert bizonyára megtettek mindent ami tőlük telt.
28N
válasza:"Az anyukám nyíltan kijelenti, "hogy nem kell szeretned, de azt elvárom, hogy tisztelj, mert én vagyok az anyád, de téged nincs miért tiszteljelek, aranyom. A gyerekem vagy."
Nem. Édesanyádnak téged azért kellene téged tisztelnie, mert élsz, mert ember vagy. Egy rajta kívül álló, másik lény, és ember.
"... Nem hallgat végig, mert olyannyira nem képes elfogadni más véleményét, vagy nézőpontjait, hogy azonnal feleselésnek és tiszteletlenségnek veszi?"
Ez egoizmus, túlkontrollálás, hatalmaskodás, és visszaélés a szülőszereppel.
"(Kulturáltan közlöm ...néha még meg is ver."
Ha ez igaz, akkor anyád egy ellentmondást nem tűrő, kényszeres zsarnok dög. Éppen ideje volna lázadni ellene. Például fel is jelentheted a rendőrségen gyermekbántalmazásért (a szóbeli terrorja pszichés-mentális terronak számít, a tettleges viszont vastagon büntetendő).
"Jó, tudom, nagyon indulatos személyiség, ez azért még nem olyan nagy baj, csak azt nem szeretem, hogy nem hallgatja végig az indokaimat.)"
Ne mentegesd az anyádat, mert a terrorra, a verésre NINCS mentség.
"... Azt hiszi, a mai gyerekek szörnyűek, használhatatlanok, és hülyék."
Én pedig azt tapasztalom, hogy a mai szülők zöme az ember nevet sem érdemli meg, nemhogy a szülő nevet. Tisztelet a kivételnek.
"... Túlfélt."
Tévedés. Féltés címén és örve alatt túlkontrollál és birtokol.
"... Felépített egy király kis családi hiearchiát. Én mindig hallgassak a bátyáimra, a bátyáim meg rá."
Aha. Szóval a Pókasszony megszőtte a hálóját, a papára nincs szükség, mert megvan a gyerekek, a bátyókák majd rendezik a családi sorokat.
"... Nem bírja elviselni, ha valamelyik bátyámnak barátnője lesz."
Ez kőkemény birtoklási jel. A bátyádnak is ideje lázadnia.
"... Néha csak úgy bekattan, felfújja a dolgokat, és ok nélkül utál embereket..."
Anyád pszichés beteg, ne is kispályás szinten.
"Mindig, minden esetben elvárja a száz százalékot..."
Anyáddal komolyan baj van, azt te is látod, ugye?
"Tudom, hogy szeret, meg minden, de zavarnak ezek a dolgok."
Tévedsz. Egyáltalán nem szeret. Aki szeret, az nem birtokol, és főleg nem terrorizál.
"Az a helyzet, hogy a szüleim elváltak, de apával sosem voltak ilyen gondjaim. Persze ő sem kevésbé büszke, mégis képes végighallgatni, és szépen megbeszélni velem mindent.
Persze anyu szerint ő alkalmatlan az apaságra."
Apád anyád szerint alkalmatlan az apaságra. Szerintem pedig akor is apádhoz kellene költöznöd, ha apád többdiplomás emberként sem kap munkát - ami elég furcsa, ha tanárról van szó.
"Szerintetek igaza van anyunak néha?"
Nem. A jelek szerint nemhogy néha, de valójában soha nincsen igaza. Szörnyeteg anyád van, és nagyon-nagyon komolyan mondom, figyelj:
Ha tényleg 14 éves vagy, és ilyen értelmes kölyök, ahogyan látszik az írásodból, akkor magad is tudod, hogy az ilyen családból az EGYETLEN kivezető út a tanulás és a diploma, a karrier. Valamint az idejében kapott gyermek- és ifjúsági pszichiátriai szaksegítség.
"Próbáltam megbeszélni vele a helyzetet, de mindig a saját véleményénél maradt, pedig mindig nyugodtan keresem meg, és csak akkor, ha neki is jó a hangulata. De persze ha elmondom ezeket a dolgokat, azonnal mérges lesz, és jön a szokásos, "mert én azt mondtam" szöveg. Mit csinálok rosszul?"
Semmit. Nem veled van a baj, hanem anyáddal, de vele nagy baj van.
Nézd meg a Jane Austen Büszkeség és balítélet c. művéből készült 1995-ös BBC-filmet (6 rész), és különösen koncentrálj Lady Chaterine de Bourgh alakjára, a VI. részben a legjobban, amikor Elisabeth harcol vele. Ő az a fajta kényszeres zsarnok, mint anyád. Könyvben is olvasd el, jót tenne, azt gondolom.
Anyádtól minél messzebb költözz el és minél hamarabb, Szeged az pl. kiváló hely. Kiváló az ifj. pszichiátriája is, ha írsz privátot, elnavigállak, hova menj. Ott majd megkapod azt a segítséget, ami anyád ellen kell. Ilyen értelmes kölyökként nem szabad, hogy elvessz egy elmeháborodott kényszeres zsarnok miatt. Márpedig ha időben nem kapsz segítséget, el fogsz veszni. Az ilyen zsarnokok eltaposnak mindenkit, a gyerekeiket a legjobban.
Hosszú volt a leveled, hosszú a válaszom is, olvasgasd és emészd meg.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!