Normális, hogy a szüleim így reagáltak a szakításomra?

Az első pasi mindig ilyen lesz a szülők számára.

Velem is kb. hasonló volt.

Eleinte nem volt nekik szimpatikus Gyula, mert tudták, hogy kissé balhés személyiség. Kiegészítettük egymást. Egy koncerten megvédett egy baromtól és onnastól kezdve ő volt a falkavezér itthon. Csak és kizárólag vele engedtek el itthonról, nélküle sehova nem mehettem. Eleinte ez nekem is tetszett, de felnőttem, kinyílt a szemem és rájöttem hogy egy bazi nagy zárkában, cellában vagyok. Megszabtak mindent nekem, nem volt szabad akaratom. Mikor Gyula először megszorongatta a nyakam, akkor is neki adtak igazat, mondván, hogy "Miért ellenkezek?"... Betelt a pohár.

Kidobtam Gyulát és egy barátnőmhöz költöztem pár napig. Anyuéknak nem vettem fel a telefont, meg igazából senkinek se.

Mikor hazaértem hidegség fogadott. Anya sírt a kanapén és nem érti, hogy hol rontotta el a neveltetésem. Mindig jó kislány voltam. Sose borultam ki, sose álltam ellent, most viszont igen.

Határozottan kiálltam és elmondtam, hogy nincs joguk beleszólni a kapcsolataimba, hogy én döntöm el, hogy kinek mit tűrök el, hogy már rég nem szeretem a Gyulát és hogy k**rvára rossz szülők, mert nem álltak mellettem, mikor szükségem lett volna rájuk...

Ezután én sem szóltam hozzájuk jó darabig.

Ez Karácsony környékén volt... Az ajándékomra se voltam kíváncsi, ott volt végig a fa alatt, ki se bontottam...

Majd bejött apu és bocsánatot kért és talán először beszélgettünk fiú ügyekről...

Mondd el, nyíltan nekik az érzéseidet! Mondd el, hogy csalódtál bennük, hogy nem állnak ki melletted. Ne kertelj, akadj ki!!!!!!! Kiabálj, sírj, gesztikulálj, mindegy!!!

ne legyen lelkiismeret furdalásod. Ne hagyd, hogy lelkifurkát keltsenek benned! Helyesen döntöttél!!! Ne nekik megfelelőt válasssz, hanem magadnak megfelelőt! :) Nem szólnak hozzád? Te se hozzájuk...! Majd rájönnek mekkora idióták, ha a pasi pártját fogják...

Ez nem normális dolog a szüleidtől. De a barátodtól sem, hogy a szüleidnek panaszkodik rád.

A fiam egyik volt barátnője csinálta ezt, állandóan nekem mesélte, milyen "szemét" a fiam. Egy ideig hallgattam, meg próbáltam békíteni őket, aztán mondtam, oldják meg a dolgaikat nélkülem.

Szerintem ezt neked kell eldöntened, nem a szüleidnek (egyébként egy ilyen barátot én is kipenderítenék)

A második komoly kapcsolatom volt, együtt is éltünk. Nem éreztem jól magam a kapcsolatban, bár nem csinált durva dolgokat, nem bántott soha, de fiatal 21 évesen én nem arra vágytam, amire ő, így a szakítás mellett döntöttem.

Addig a pillanatig a szüleim is csak a hibáit látták, onnantól viszont? Ő volt a földre szállt becsület, a segítőkészség, a szeretet! És az a fiú hogy szeret téged, kislányom! (Azért telefonálta végig az évfordulós vacsoránkat. (Nem, nem komoly ügyben.)) És az a fiú annyira el akar venni! És gyereket akar! (Én meg még nem. Egyiket se.)

És anyukám egy éven keresztül győzködött, hogy én(!!) még szeretem az exem, ő tudja(!!!!!!), mert ismer(!!!!!!!!!). WTF.

Világ életemben támogató szüleim voltak, akik mellettem álltak- kivéve akkor. (Anyukám volt a ludas, apu inkább csak hümögött, de egyszer tőle is megkaptam az "Én nem ilyen lányt neveltem!" eposzt.) És nagyon rosszul esett! A következő pasimnak egyenesen megtiltották, hogy látogatóba jöjjön hozzánk. Anyukám nagyon hosszú ideig pörgött még a dolgon, elhozta hozzánk, beengedte, meghívta vacsorára, és csodálkozott, hogy a srácot utáltam meg (pedig ezekről nem tehetett szegény, tényleg nem volt rossz ember, csak elmúlt a szerelem iránta), és forgattam a szemem, meg bunkó voltam. Meg akart győzni róla anyukám, hogy én nem is szakítottam rendesen a sráccal, nem mondtam ki, hogy vége, és ezért a srác még vágyakozik és reménykedik. (Ne haragudj, nem vagyok szerelmes beléd, szakítani szeretnék, nem akarom folytatni ezt a kapcsolatot. Ezt már dühömben, nagyjából harmadjára mondtam a srácnak, de anyukám szerint ez sem volt szakítás.) És adta alá a lovat. És én voltam a hibás mindenért. Nagyon bosszantó volt.

Szerencsére lenyugodtak az óta. Nekem még mindig fáj, hogy akkor nem állt mellettem, más pártját fogta, de túltettem magam rajta, és örülök, hogy én segíthettem anyukámnak, amikor apukámmal elváltak, és az óta mind a ketten boldog párkapcsolatban élnek mással.