Anyám hallani sem akar a különköltözésről. A ti szüleitek is így reagáltak?

Mert neki mindig az icipici babusgatnivaló kislánya maradsz,akiről gondolkodni kell.

Nekem kevésbé rosszul reagáltak,én melóhely miatt költöztem el,ahol a szüleim élnek,ott nincs mérnökként lehetőségem.Párom szülei viszont kiakadtak,anyós hónapokig próbálta érzelmileg zsarolni,a végén még öngyilkossággal is fenyegetőzött,merthogy így nincs értelme élnie.Aztán rájött,hogy nem hat,azóta nyugi van.

Én anyukámnak az a legnagyobb öröm, ha kiszállnak a gyerekek. Nem azért, mert nem szeret minket, hanem mert örül neki, hogy önálló embereket nevelt, tehát magyarul jó nevelést adott. Anya is, apa is elfogadja ezt, sőt támogat mindenben (pl. külföldre ösztönöz, nem nézve azt, hogy nem leszünk túl közel, hiszen az neki jó, nem nekünk).

Büszke vagyok rájuk, nagyon jó anyós/após jelölt is mindkettő.

Nehéz feldolgozni, hogy anyuci pici lánya önálló, felnőtt nő lett. Az én anyukám is nehezen viselte, ezért erre tudatosan figyelek a lányaimnál. Próbálom őket nem teljes mértékben kiszolgálni, hanem inkább megtanítani nekik, hogy hogyan legyenek majd önállóak, talpraesettek.

Amúgy jól teszed, ha férjhez menés előtt egy ideig élsz egyedül, nagyon sokat tanulhatsz az önállóságról, háztartásvezetésről.

Huhh,hát sajnállak kicsit. De felnőtt ember vagy, szerencsére nem kell engedélyt kérned. :D Esetleg az zavarhatja, ha beleadsz a rezsibe, és ha elmész, egy kiesik, és esetleg nem tudja fenntartani a lakást, vagy ha csak te vagy neki, akkor ő is egyedül marad. Ez így azért kevés infó, gondolom megvan az oka, amiért így gondolja.

Hát én egyetem miatt lakok másik városban, és utána sajnos pont, hogy haza fogok kényszerülni egy időre. Előre rettegek tőle, pedig nincs komolyabb probléma. De alapvetően úgy állnak hozzá a szüleim, hogy normális, ha elköltözünk. Tesómat már a küszöbön túl szeretnék tudni inkább, de valószínűleg velem is úgy számolnak, hogy amint lesz munkám, lelépek. Nem azért, mert utálnak minket, de nem normális dolog örökké a szülőkkel maradni szerintük se. :)

Kérdezd meg tőle, hogy miért ellenzi.

Ha külön akarsz költözni, különköltözöl. De gondolj bele abba, hogy az albérleti díjon mennyit tudnál spórolni. Mivel programozóként jól fogsz keresni, elég hamar össze tudnál rakni egy saját lakásra valót, ha otthon maradsz.

Nekem egyszerűbb volt, mert gimi után 220 km-re mentem egyetemre, úgyhogy kolis lettem. Még koliban ismertem meg a mostani férjem és volt lehetőség két ágyas szoba költözni a kollégiumba, úgyhogy mi már ott összeköltöztünk. Ezt az én anyukám nagyon rossz szemmel nézte, a párom szülei örültek neki, hogy hátha így a bulizáson kívül a tanulás is eszébe jut a fiucskájuknak ha már összeköltözött egy stréberrel:) Egyetem utolsó két évében albérletbe költöztünk, egyetem után pedig összeházasodtunk. Majd vettünk egy kis lakást, ott élünk most.

Nekem maga a külön költözés így nagyon egyszerű volt. Ami bonyolította, hogy visszaköltöztünk a szülővárosomba, itt vettük a lakást, mert jó munkahelyet találtunk mindketten. Viszont a lakásunk nagyon közel van anyukámékhoz, autóval olyan 5-10 perc. Mikor odaköltöztünk napi szinten megjelent anyukám és mindenbe belszólt, nevelni, utasítani akart. Pl. Hogy főzök, mikor takarítok, hogy és hova teregetek hasonlók. Mintha nem tudnék semmit megcsinálni és neki kéne megmutatnia, pedig akkor már évek óta vezettem egy háztartást.

Már szerencsére túl vagyunk ezen.