Párom tíz éves lánya hozzánk akar költözni. Mi nem szeretnék vitát az anyjával meg amúgy is sok baj van a gyerekkel. Hogyan beszéljük le a költözésről?

Kicsit kevés az információ.

Miért akar hozzátok költözni? Mi a baj a gyerekkel?

Ha egy tízéves kicsi lány nem az anyja mellett akar lenni, akkor ott nagy bajok vannak. Miért menekül otthonról?

Egy 10 éves gyerek nem költözhet csak úgy oda, ahová akar, a bíróság döntése határozza meg, hogy hol KELL élnie.

Szóval ilyen nincs, a gyerek marad az anyjánál, hacsak nincs valami nagyon komoly ok arra, hogy megváltoztassa a bíróság az elhelyezését.

Az meg, amit valaki irt, hogy komoly oka van, ha a gyerek el akar az anyjától költözni: sok ilyen idösnek elég ok, hogy nem mehetett el este a barátnöjéhez, vagy elöször meg kell csinálni a leckét, mielött tv-zhetne, stb. (Olvasd el az itteni kérdések egy részét, ha nem hiszed...)

Hja, az en kilenc eves gyerekem is el akart költözni a mamahoz, mert ott nézheti a tévét egész éjszaka, a mama krumplit süt neki akar este tízkor is es osszepakolnia se kell maga utan....

Mondjatok meg neki, hogy nem lehet, mert nincs hely/nem olyana z idő beosztásotok/szigorúbbak a szabályok/stb

A gyerekek válás után teljesen össze vannak zavarodva. Árulásnak élhetik meg, hogy nem apukával vannak, hanem anyukával.

Vegyétek le a terhet a válláról, mondjátok azt pl, hogy 14 éves koráig sajnos ebbe nem dönthet, addig mindennek így kell maradnia, majd akkor visszatértek rá.

Kérdés, miért akar költözni. Ha tényleg nagy gondok vannak otthon (az anyja folyton kutyázza pl., és az önbizalma a béka feneke alatt van, vagy verik stb.), akkor lehet, érdemes megpróbálni. De ebben az esetben is úgy, hogy megbeszélitek vele, ha tényleg problémás, hogy ha nem alkalmazkodik a szabályaitokhoz, akkor megy vissza postafordultával.

Ha viszont egyszerűen hisztizik, mert az anyja nem engedi, hogy Éjjel-nappal Budapestet nézzen, cigizzen, igyon-drogozzon, pasija legyen, műkörme-tetkója legyen, befesse a haját pinkre stb., szóval ilyen piti dolgok miatt, akkor egyszerűen ne fogadjátok be. Meg kell tanulnia, hogy vannak helyzetek, amikor alkalmazkodnia kell a gondviselőjéhez, és szót kell fogadnia, nem pedig kibújni a kérések alól ilyen piti módon. De amúgy sem kötelező befogadnotok, ha a bíróság az anyjának ítélte, és oda van bejelentve.

Az is más kérdés, hogy anyuka mit szól ehhez. Küldené boldogan (ha igen, akkor ott óóóóóriási bajok vannak otthon), vagy éppen látszólag megengedi, hogy móresre tanítsa, ha ott sem engedtek meg neki többet...

Mikor én lO évesen (1990)valamit akartam, és nem lehetett, anyámék nem csináltak ekkora lelki ügyet abból, hogy hogyan közöljék velem, hogy "nem".

NEM és kész. HADD ne kelljen már egy gyereknek rimánkodni meg érvelni.