Ez szerintetek normális? Vagy Ő reagálta ennyire túl?
A testvérem már tizenéves kora elején is igen érdekesen viszonyult a gyerekekhez, nem szerette őket, a rokonokét, ismerősökét sem. Ikrek vagyunk, mind a ketten most töltöttük pár hete a 30-at.
Három éve az esküvőjükre nem hozhatta senki a gyerekét, sem rokon, sem ismerős, a ceremóniára sem. A hugunk nem tudta volna megoldani a gyerekét, még neki is azt mondta, hogy ha gyerekkel tud csak, akkor ne is jöjjön.
Hozzá tartozik, hogy a tesómék nem egy anyagi szinten vannak velünk, mi örülük a panellakásnak, hogy legalább a mienk, tesómék újépítésű házban négy és fél szobás lakás, három erkély, nyaraló Balatonon, nyaralások, minden... Nekik is van már három gyerek, és nagyon szeretik őket, de teljesen elválasztják a magánéletüket és a gyerekeket. Megengedhetik a dadust, néha akár napokra, ha anyáék vagy mamáék, mi, vagy a többi tesóm nem tudja bevállalni, bár 99%-ban dadus van.
Szóval most Balatoni nyaralót vettek, hatalmas felhajtással hívtak le 30 embert, hogy bulizzunk együtt, viszont előre jelezte, senkinek a gyerekét nem látják szívesen. Én sehogy sem tudtam megoldani, így nem szóltunk, és lementünk két gyerekkel, a 2,5 évesemmel meg a 4 évesemmel. Mikor megérkeztünk, nagyon nem örült így nekünk, de valahogy megemésztette az ügyet. Ebédeltünk, majd összegyűlt mindenki hátul, a hátsó teraszon. Ott ültünk egy kerti kanapén, mikor odajött a tesóm, hogy a két gyerekem rohangál az emberek között, és hogy mindenki azért jött, hogy ne a gyerekeket kelljen lesnie meg figyelni, így állítsam le őket.
Mivel hívatlanul hoztam őket, ezt meg is tettem, úgy volt megbeszélve, hogy a férjem jön értünk délután, így gondoltam, ötig kibírják, csak én is akartam találkozni legalább most azokkal a barátokkal, akikkel még tinikorunkban lógtunk.
Erre a négyévesem kiszaladt mellőlem, mert látta, hogy a garázs nyitva van, és futott utána a kétévesem is. Na, így ketten nekifutottak egy asztalnak, szóval az asztalon lévő három gömb alakú kristály üvegtál összetört, ezen kívül 16 darab kristálypohát, és nem kevés hús esett a szilánkokba.
A tesóm magából kikelve konkrétan kirakott hármunkat, szóval úgy hívtam a férjem, hogy jöjjön értünk előbb. Őrjöngve kiabált velem, hogy minek hoztam őket, és hogy tíz évig a szeme elé ne kerüljenek. Teljesen kikelt magából, és a többi ember pedig vádlóan bámult minket. A gyerekek nyilván nem reagálták le jól a dolgokat, így ők egyből sírni kezdtek, ami teljesen betette mindenkinek a kaput, szóval elmentem mielőtt meglincselnek minket. Ez azért egy eléggé válogatott, értelmiségi társaság, utólag tényleg nem volt jó ötlet megbolygatni a dolgokat a gyerekekkel, de nem gondoltam hogy ekkora ügy, utálat lehet belőle.
Ekkor én a bátyámnál és nővéremnél kerestem vigaszt, akik szintén nekem estek, hogy mégis hogy gondoltam ezt, hogy elviszem őket, meg minek.
Végül az lett belőle, hogy magamra haragítottam az egész baráti társaságom és az összes testvérem, hogy "nem érted, hogy nem látják szívesen a gyerekeket? Valamiért nekünk leesett, mi sem azért mentünk, hogy a gyerekeket hallgassuk".
A férjem próbál segíteni, de egyszerűen nem tudom mit kéne tennem.
A tesóm ki fogja fizettetni velem a poharakat, mindent, átküldte a hús, az italok, a poharak és minden más számláját, ezen kívül fel sem veszi a telefont, vissza sem ír egyik felületen sem. Mikor a férjem kereste, vele beszélt, de nem jutott vele semmire.
Mit tegyek?
Szerencsétlen véletlen, hogy épp összetörték azokat a poharakat, így a testvérednek beigazolódott a gyerekek iránti averziója.
Nem kellett volna odamenni, de most már mindegy. Viszont sztem a tesód is túlreagálta egy kicsit. Emiatt még nem indokolt kiutálni benneteket.
Miért nem lehet tiszteletben tartani a másik kérését?
Ha már odavitted őket miért nem lehetett vigyázni rájuk, miért mentél inkább csacsogni?
Amikor szólt neked a tesód miért nem kaptad össze magadat és kezdtél végre a gyerekeidre vigyázni?
Amikor ezek után megtörtént a baj miért nem az volt az első, hogy bocsánatot kérsz és felajánlod hogy természetesen megtéríted a kárt?
Mit nem értesz? Bocsánatot nár kértél?
Na, ez ilyen tipikus kamukérdés.
Leírod, hogy tudod, hogy nem szereti a gyerekeket és direkt megkért mindenkit, hogy ne vigyék, te meg persze olyan hülye vagy, hogy ezek ellenére csak odaviszed őket szó nélkül. És nem érted, mi a baj.
Hogy persze, nem levágós, hogy itt csak az a lényeg, hogy előadd a buta anyukát, aki nem érti meg, amit mondanak neki, és azt hiszi, az ő gyerekei a világ közepe. Egyértelműen erre megy ki a kamukérdés, mert amúgy nyilván átlagember megérti, ha 100-szor elmondanak neki valamit.
Hát én szeretem a gyerekeket, de ha az enyémek úgy nekiszaladnának egy asztalnak, hogy minden összetörik rajta, leesik róla és összetörik, akkor egyrészt:
1. Nagyon szégyellném magam, amiért képtelen voltam megtanítani nekik, hogy törékeny dolgok közelében NEM szaladgálunk
2. Sűrűn elnézést kérnék a kárért a tulajtól, a felfordulásért pedig mindenki mástól is
3. Természetesen - minden szájhúzogatás, panaszkodás és felháborodás nélkül - kifizetném a kárt az utolsó fillérig
és végül
4. Eleve meg sem történt volna az egész, mert képes vagyok felfogni, hogy ha valahová gyerek nélkül hívnak, akkor NEM VISZEM a gyerekeket.
Én meg értelek téged is. Valószínű nekem is rosszul esne ez a testvéremtől. De vannak ilyen emberek, akiket zavarnak a gyerekek, nem szeretik őket stb. Ezt vagy elfogadod és úgy mész oda, vagy nem fogadod el és nem mész.
Én felnőtt leléttemre is török össze simán dolgokat, nem muszáj ahhoz gyereknek lenni. Ez így egy szerencsétlen véletlen.
Ajánld fel persze, hogy kifizeted és ha megteheted tedd is meg.
Mondjátok, hogy ez nem igaz! Ilyen hülye nem lehet valaki..
N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!