Van más is akinek nem alakult ki szoros kapcsolata a testvérével?

Én sem vagyok jobban hugomal nem beszélünk több mint 15 éve.

Nem hiányzik.

Vannak barátaim van férjem gyerekeim.

Nekem nincs testvérem, de a környezetemben alig van olyan akinek szoros, vagy legalább jó a kapcsolata a testvérével.

A párom pl nincs rosszban a nővérével, ha találkoznak az anyjánál évente párszor váltanak pár szót, de pl azt sem tudja hol lakik (csak hogy Budán), van-e valakije stb, semmi magánéleti dolgot

14.

Megkérdezhetem milyen sérelmek?

Miben más a tesód természete?

#15, #14 vagyok.

Kezdem a másodikkal, úgy talán érthetőbb lesz az elsőre adott válaszom is:

Abban nagyon más, hogy ő világéletében imádott mások felett uralkodni, meg követelőzni. Én viszont nagyon nem szeretem, hogy ha ezt bárki rajtam gyakorolja. Ehhez még hozzá lehet venni egy enyhe hajlamot az emberek felé irányuló megvetésre is.

Az évek során amúgy is sokmindenben okoztunk oda-vissza sérelmeket egymásnak, ezt nem tagadom hogy én is hibás vagyok benne. A kaput nálam az tette be, hogy sikerült egy nem tervezett(?) babával “megörvendeztetni” a családot. Így lóhalálában kellett nekik az akkor még csak barátjával megoldani a lakhatásukat, mert a mi házunk erre nem lett volna alkalmas. Szüleim alapból nem örültek a jövevény érkezésének, de hát mit lehetett tenni… elkezdtük felújítani nekik a nyárikonyhát, de ők egy idő után elmaradoztak a segítségből. Emiatt, meg egyáltalán is szüleim rajtam töltötték ki a dühüket, amire én is feladtam a ház felújítását, mert engem teljesen hidegen hagyott, mi lesz nővéremékkel - ők voltak felelőtlenek, nem én. Csakhogy a folyamatos cseszegetés nem maradt el, ami egyre inkább kezdett kiütközni a viselkedésemen. Fiatal voltam akkor (18), így nem tudtam megfelelően kezelni a helyzetet, mert teljesen magamra maradtam ebben a helyzetben. Ennek végül az akkori párkapcsolatom látta kárát, ami a mai napig érzékenyen érint, pedig már lassan 8 éve történt.

A sztori utóélete az lett, hogy végül a ház mégsem kellett, évekig nem beszéltek nővéremékkel a szüleim. Aztán egy véletlen esemény újra összehozta őket, engem meg sikerült teljesen félretenni. Azóta ők jól elvannak, nővéremék az átlagnál jobban vannak dotálva, nekem meg csak a betartatlan üres ígéretek, és a teljes érdektelenség jutott. Nővérem férje sem akkor, sem azóta nem dolgozik, közben napjainkban jön a második baba, ami újabb muníció lesz az ő kiszolgálásukhoz.

Hogy velem mi van? Azóta sem tudok túllépni az akkori barátnőm hiányán, hiába volt még egy párkapcsolatom az eltelt időben, csak arra volt jó, hogy még jobban leromboljon. Amíg ez a sztori ki nem pattant, addig boldog életem volt, azóta számomra minden szürke és sivár. Nagyon ritkán tudok bárminek is őszintén örülni, mert nincs olyan nap, hogy valami ne emlékeztetne erre az egészre. Tudom, erre már sokan ajánlották, hogy keressek fel szakembert, de amire (akire…) igazán szükségem lenne, azt ő sem tudja megadni.

Dióhéjban ennyi a történet.