Mi vesz rá valakit arra, hogy tartsa a kapcsolatot a testvérével felnőttként, ha soha nem voltak jóban?
Mert sajnos csak az utóbbi időben lett széles körben elfogadott, támogatott az, hogy nem tartod a kapcsolatot a nemkívánatos rokonokkal. Valószínűleg mindketten úgy nőttek fel, hogy muszáj jópofizni, másképp elítél mindenki.
Ha egy háztartásban élsz édesanyáddal, akkor a helyedben papírcetlire tennék ki egy-két különböző idézetet, aminek a lényege: attól, hogy a családtagod, még nem kell minden áron tartani a kapcsolatot.
1-es, szerintem a kérdező ne tegyen semmit sehova, majd az anyja eldönti felnőtt emberként, hogy le tudja-e vetkőzni a falu nyelvét. Ha neki megfelel így, akkor csinálja, az ő élete. A kérdezőnek lehet véleménye, de nem kell az anyja helyett döntenie.
Amúgy igen, kérdező, kb. csak azóta lett elfogadott, hogy nem muszáj tartani a kapcsolatot valakivel, mióta van internet. Ott mindenki szabadabban elmondja anonim a véleményét erről is, jobban terjed.
#2
Nem dönt helyette, csak közli a véleményét. Aztán ha nem, hát nem.
És ki is kérdezte a véleményét? Ja senki. Tudod, ez olyan, mint a segglyuk. Mindenkinek van, de senki sem kíváncsi a másikéra. Majd ha az anyja tanácsot kér tőle ebben a kérdésben, akkor elmondhatja, addig ne okoskodjon bele egy önálló, felnőtt ember dolgaiba.
Nem mellesleg itt egy dacos tini (ha felnőtt, a stílus akkor is erre utal) fekete-fehér hozzáállását hallhattuk, fogalmunk sincs a valós helyzetről. Amit valljuk be, a komolyabb élettapasztalattal rendelkező, magában a szituációban élő anyuka esélyesen jobban átlát (tudom, itt a gyakorin ez kizárt).
Tiniként, korai huszonévesen én is mindenről ilyen végletesen gondolkodtam.
#7
Nehogy már a saját szülőjének ne mondhassa el a véleményét. Oké, hogy beleszólása nincsen, nem is kell vitatkozni erről, ha nem hát nem, de azért egy kérdést megér, ha már éppen ez a téma esetleg. Vagy egy ilyen viszályos alkalom után: ,,Amúgy ha ennyire nem jöttök ki egymással, miért erőltetitek?” Legalább megtudja az okát a kérdező.
#7 "Dacos tini fekete-fehér hozzáállása" kijelentés erős túlzás így látatlanban, egy rövid leírás alapján. Teljesen feltűnő az, ha minden egyes nem tervehett találkozójuk után azt hallgatom anyámtól, hogy a testvére így meg úgy,ha meg valami ünnepre vagyunk meghívva, akkor már odamenet azt hallgatom, hogy mennyire nincs kedve ehhez, hazafelé meg azt, hogy de jó, hogy vége. Meg az is feltűnő, hogy ha mamámnál vagyok és az egyikőjük van ott, akkor tuti, hogy dühösen, vagy lenézően beszél a másikról. Meg azért az is árulkodó, hogy mamám is azt mondja, hogy sose szerették egymást. Mondjuk aláírom, egyikőjük se egy egyszerűen tolerálható személy a folyamatos uralkodási mániákkal, meg okoskodással. Jobban nem mennék bele.
És engem ez csak azért zavar, mert rám egész életemben hatással volt ez a kényszer-jópofáskodás. Anyámtól független se jó a kapcsolatom a nővérével. Konkrétan se egy szülinapom, se az általános iskolai ballagásom, se a gimiset nem lehetett családi-baráti ünnepelni, mert akkor vagy meg KELL hívni nagynénémet (és mellé hallgatni anyutól, hogy neki úgy mennyire nincs kedve hozzá) vagy nem ünneplünk. És elég valószínű, hogy pl a diplomaosztóból is ez lenne, ha pár éven belül eljutok oda, hogy vagy nincs ünneplés, anyu se hajlandó jönni, vagy meghívjuk nagynénémet, akit amúgy anyám se kedvel, nem még én.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!