Ha ne voltál jóban valamelyik szülőddel, és megszakitottad velük a kapcsolatot teljesen, hogyan érintett a halálhire?

Van az ember életében egy olyan időszak,mikor valamiért másképp kezd el gondolkozni-talán túlzottan is másképp-,és ilyenkor hiába ugyanaz az ember,de valahogy mégsem önmaga.Ha RÁJÖTTÉL,hogy NEM szereted őt,akkor is fájnia kellene a halálhírének.Egy minimum szinten.

Valahogy én is úgy vagyok,hogy akit látásból ismertem,és aztán meghalt,nekik is mindig fájt,vagy rosszul esett,hogyha meghaltak.

Egyszer egy öngyilkosság után(volt osztálytársam barátnője,én nem ismertem) még meg is könnyeztem a lány esetét.

Egy másik alkalommal pedig féltem 3 napon keresztül.Egyszerűen rémisztő volt.(ez meg egy baleset után).

Úgyhogy az lenne a természetes,ha legalább egy minimum szinten megérintene.

Sok dolgot gondolnak az emberek, de az érzéseid nem úgy működnek ahogyan te szeretnéd. Most is vannak érzéseid az apád iránt és lesznek is egész életedben. Az már csak rajtad múlik, hogy ezeket milyen módon öntöd szavakba, miképpen értelmezed őket.

Már maga a kérdés létezése is kétségbe vonja azt, hogy hidegen hagy téged ez a dolog. Elutasítás, harag, megvetés. Te már most is gyászolsz.

1# - amiről te beszélsz (nem közeli hozzátartozó, de fiatal ember halálhíre) az egyszerűen az az eset, amikor a halálhír megfogható közelségbe hozza a saját halandóságodat. "Ha vele megtörténhetett, velem is megtörténhet" Ezért reagál máshogy az ember egy fiatal vagy relatív fiatal halálára és máshogy arra, hogy "a 85 éves Bözsi néni meghalt tegnap".

Gondold végig, hogy a nagyon idős ismerősök halála megrázott-e.

Nem tudom, hogy miért fájna.

Ha apám egy állat lenne (régen inkább az volt, manapság már nem annyira) és megmurdelne, akkor örülnék neki.