Én tehetek róla, hogy tesóm nem mondja meg, hogy mi a baja?

Arra tökéletesen jó volt ezt a kérdést kiírni, hogy lássuk, mi van egy olyannak a fejében, aki kölcsönkér családtagtól/baráttól, és b***ik visszaadni. Mert sokszor elgondolkodtam, milyen felmentést ad magának az ilyen, hogy nem érzi azt, hogy rohadt szemét/pofátlan/stb. Hát most megtudtuk. Még neki áll feljebb...

Még annak kell házalni a pénzért, aki kölcsönad. Aztán ha megteszi, akkor mit zaklatja őt. Meg különben is még a kölcsönt adó a szemét, mert kellene neki a pénz, pedig többet keres.

Ja, ha valaki többet keres, annak kötelessége vissza nem térítendő kölcsönt adnia, vagy csak akkor kérheti vissza, ha egyébként neki is megélhetésre kell.

Egy vicc az egész.

31 egyetértek.

Volt anno kollégiumban egy szobatársam, akinek adtam kölcsön egyszer pár tízezret (nekünk egyetemistáknak az akkor soknak számított), nem adta vissza a megbeszélt határidőre, és amikor kértem, mert nekem is szükségem lett volna rá, még én voltam a szemét. Állandóan próbálta kitolni a határidőt, aztán amikor végre visszaadta, még egy köszönöm sem csúszott ki a száján, sőt, épp csak azt nem vágta a képembe, hogy örüljek, hogy egyáltalán méltóztatott visszaadni.

Egy használati tárgyat is adtam kölcsön egyszer neki meg a hülye pasijának. Ugyanúgy nem adták vissza, nekem kellett kérni, mondták, hogy sehol nem találják. Úgy vették, hogy ezzel le is van zárva a dolog. Mondtam nekik, bocs de nekem is kell, és fontos is számomra más okból, keressék elő. Elkezdtem magyarázni, hogy is nézett ki pontosan, erre mondta a srác, hogy igen, emlékszik, így és így nézett ki és meg volt rongálva. Mondtam, ja hogy meg is rongáltátok, hát az szuper. Erre ő: miért, ha amúgy sincs meg, nem mindegy, hogy meg van-e rongálva?

Előkerült végül, az volt az utolsó alkalom, hogy bármit is kölcsönadtam nekik. Persze akkor kuncsorogtak másoktól, egészen addig, amíg senkitől nem kaptak semmit kölcsön. Az ilyen emberek észjárására is kíváncsi lennék, mégis mi az ördög van a fejükben?

8-10 évvel ezelőtt adtam kölcsön a kollégámnak akkor nem kis összeget. Volt tartalékom, mondtam, hogy oké, ráér visszaadni. Válófélben volt, mondta, ha eladta a házukat, visszaadja. Oké. Aztán jöttek a dumák: " most nem tudom megadni, minden fillér kell az új házra" " most a gyereknek besegítek a kocsivásárlásba" "most anyámnak kell adnom, mert megszorult" "most nekünk kell új kocsi" " most már gyűjtöttem neked valamennyit, de azt oda kell adnom az öcsémnek, mert most ő szorult meg" "most megyünk nyaralni". Nekem meg nem volt pofám csakazértis követelni, mert nekem nem volt élet-halál kérdése. Nemrég szültem, a tartalékaim megcsappantak, szóltam neki, hogy most már kéne a lóvé. Fél évet vártam, mire most a felét ide tudta adni, a másik felét igyekszik minél előbb összeszedni és azt is megadni.....

4 éve adtam kölcsön egy közeli ismerősnek 200-at. Azóta hallgatom, hogy nemsokára elkezdi nekem részletekbe törleszteni. De itt is mindig van kifogás, hogy most erre kell költeni, most arra kell. Pedig már jó melóhelye van, mindenféle bónuszokkal, juttatásokkal, mindig dicsekszik, milyen jól keres, múltkor pl. 650-et vitt haza, meg blabla.

Úgyhogy megfogadtam, ha visszakapom ezeket a kölcsönadott lóvékat, akkor SOHA TÖBBÉ senkinek nem adok kölcsön! Az ilyeneknek az az utolsó, hogy visszaadják a kölcsönt, mert minden fontosabb.