Öcsém 4 tantárgyból áll bukásra. Mit tehetnék vele?

26 pontos matekérettségim lett, most az Óbudai Egyetem tanulok 4,54-es átlaggal mérnökinformatikusnak.

Kell a szégyen, és a megaláztatás, hogy az ember jobb útra térjen.

Szerintem nagy eséllyel még 8.-os, mert most lesz 14.

Nem a te dolgod, hogy az öcsédet cs"sztesd és aggódj miatta.

Én annó mindig kitűnő vagy jeles voltam, egészen a gimi végéig, a szüleim nem is nagyon adtak más választási lehetőséget, kikérdeztek, ellenőrizték a házit, odaültettek a konyhába tanulni és nem hagyták, hogy bármilyen pótcselekvésbe kezdjek. Ezt mind már az általános elején, aztán elég volt nekik, hogy vittem a jó jegyeket...

Brutál sokat stresszeltem, megutáltam a tanulást, de szerintem ez a módszer biztos, hogy működik, a cuki "vattacukor" megoldások nem gondolom, hogy nagyon beválnának.

Most csinálom a mestert, nagyon bánom, hogy rengeteg dolgot feláldoztam a tanulás miatt, meg nagyon várom, hogy mikor fog megtérülni... Szerintem egy jó szakmával is el lehet helyezkedni.

Ahogy #4 mondja: az okokat kéne felderíteni, és kezelni. Az ember alapvetően úgy születik, hogy ösztönösen szeretne minél többet tanulni, megismerni a világból. Nyilván nem fogja minden magas szinten érdekelni, de alapvetően az ember szeret okosodni. Ha ez látványosan nincs így, akkor ott valami nagyon, de nagyon félrement. Az, hogy most 4 tárgyból bukásra áll, az már csak a "tünet". A probléma valahol jóval mélyebben gyökeredzik, lehet, hogy már évekre visszamenőleg. Ha hatékonyan akarjuk kezelni a problémát, akkor erre kell valahogy rájönni. Ezeket döntő többségében valamilyen családi abúzus, diszfunkcionalitás váltja ki. Sajnos nem kell messze mennem. A mi tágabb értelemben vett családunkban sem mindenki szent, és nagyon feltűnő, hogy ahol az apa egy vadbarom volt, az a fajta, aki nyugatabbra éveket töltött volna a sitten családon belüli erőszakért, az anya meg mindebben partner volt, a három gyereke közül egyik sem érettségizett le, egyikük (nő) egy "aranyásó" lett, másikuk 7.-es korában még nem tudta a saját nevét sem helyesen leírni. Ahol megfelelő a családi háttér, ott ritkák az ilyen problémák. Szóval ha feltételezzük, hogy a kérdező öccse nem egy képességeiben erősen korlátolt személy, akkor valószínűleg valamilyen negatív behatás miatt alakult ez így nála. (Még az sem biztos, hogy most. Lehet, hogy már évekkel ezelőtt elveszítette a fonalat. Ha pedig kimaradt egy év tudásanyaga, akor egyszerűen nincs mire építeni.)

Szóval a feladat adott. A fenyegetőzéssel ideig-óráig lehet eredményt elérni, és persze a legfőbb "eredménye" az lesz, hogy a minimálisan elvártnál semmiképp nem fogja jobban odatenni magát, és azt is csak addig, ameddig kényszerítve van rá. Nem hiszem, hogy ez lenne a cél.

A pozitív motiváció már sokkal jobban hangzik, de tényleg a legfőbb az okok felderítése, és amennyiben lehetséges, azok orvoslása.

Javaslom pszichológus felkeresését ez ügyben, neki azért van esélye felderíteni a problémákat, és annak megoldásában is tud segíteni.