Ilyen esetben, van jogom haragudni anyámra, családtagokra?
Na és ha haragszol, akkor jobb lesz? Senki nem tehet arról, hogy autista a testvéred, és nagyon könnyű azt mondani, intézetbe kellene adni, amíg nem a te gyereked. Elméletben mindenki tudja, mi lenne a legjobb megoldás, hiszen nincs az adott szituációban. Amikor viszont bele kerül, ott vannak ám az érzelmek. Anyadnak konkrétan a két gyereke között kellene választania. Külső szemlélőként, vagy a szenvedő oldaláról egyértelmű, anyaként nem.
Engedd el a haragod, semmi hasznod belőle.
Lépj túl rajta. Nem kell velük tartanod a kapcsolatot, élheted a saját életedet.
Kérd szakember segítségét, hogy kiadhasd a jogos keserűségedet és haragodat.
Mást nem tehetsz.
A szülő NEM tud reálisan mérlegelni, hiába egy pokol az, amit a sérült gyerekével nap nap után át kell élnie, tönkretéve az épet is.
Nem írod, hogy férfi vagy nő vagy, ill. hány éves.
Ahogy számolom, kb. 22-23, valószínűleg férfi.
Sokunknak meg volt a maga baja.
Volt egy mostoha apám. Időnként "dicsekedett", hogy papírja van róla, hogy ő "normális".
Évekkel később gondolkoztam el, hogy egyáltalán miért "kap" valaki ilyen "papírt". -Mert máshol is felmerült, hogy nem az, nemcsak otthon.
Ilyen körülmények között nem csoda, hogy én is "idegbeteg" lettem. Így nem voltak barátaim, kapcsolataim egészen addig, míg ki nem szabadultam ebből a légkörből.
Majd magamat igyekeztem "kontrolálni". Mozdulataimat, beszédemet, stb., s magamban "megfogadtam" hogy ne leszek olyan mint ő, vagy mint az édesapám. -Vele is voltak -más jellegű- problémák.
Szóval kelettek évek, hogy túltegyem magam ezeken, s legyen norális életem.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!