Ilyen esetben, van jogom haragudni anyámra, családtagokra?
Ez egy nagyon nagyon nehéz téma, aki nem járt a te cipődben, annak fogalma sincs arról, min mehettél keresztül.😔
Még ha hasonlóak is voltak az élmények, lehetetlen pontosan tudni, miben vagy Te benne, mert teljesen azonos élményeket senki sem él át mint Te.
Iszonyatosan nehéz lehetett neked és nagyon sajnálatos, hogy ilyen gyermekkori élményeket kellett átélned…
Saját tapasztalatból tudom, hogy érdemes ezeket a traumákat feldolgozni, mert különben elkísérhetnek hosszú hosszú éveken át úgy, hogy közben kihatással lehetnek a jelenedre is. Nekem ez csoportterápiában és később egyéni terápiában sikerült és bátran ki merem jelenteni, hogy ez volt életem legjobb döntése, igaz a legfájdalmasabb is, de megérte. Csak azt sajnálom, hogy nem kezdtem el korábban dolgozni magamon, mert időközben sokmindenről ,,lekéstem”, viszont sokmindent elkezdtem bepótolni, ami kimaradt és a legfontosabb, hogy letettem egy rakás terhet, felelősséget es hiedelmet, ami nem is volt sohasem az enyém. A legnagyobb bánatom nekem is az volt, hogy ,,elvették” tőlem a gyerekkoromat. Bármit is érzel, az jogos és az érzelmeket elnyomni vagy elengedni ugyan meg lehet próbálni, de azok mindent el fognak követni, hogy valahol mégis a felszínre törhessenek. Én terápiában megismertem nagyon sok megküzdési stratégiát, amit ma mar sikeresen alkalmazok. De ezek közül is van olyan ami az egyikünknek segít, a masikunknak nem, így nem lehet általánosítani, vagy konkrét receptet adni. És van olyan időszak is, amikor pillanatnyilag összedől a világ es úgy érzem, nem segít semmi, de azt hiszem ezek azok a fejlődési pontok, mint amikor a főnix feltámad hamvaiból, vagy a bábból pillangó lesz, illetve a rút kiskacsából hattyú, erre azt hiszem van milliónyi történet. Ezekben a nehéz pillanatokban sokat segíthet egy jó szakember, vagy egy csoport, akik segítenek elcipelni a terheket es elviselni a fájdalmakat legalábbis addig, amíg képesek nem leszünk letenni magunktól őket es meg nem tanuljuk felismerni melyiket lenne mar érdemes letenni. Sok sok kitartást kívánok és ha esetleg kérdésed lenne, írj rám.😊
Érthető a haragod.
Anyaként el tudom képzelni, milyen nehezen vette rá magát az anyukád, de mivel nekem is két gyerekem van, úgy gondolom, elfogadhatatlan, hogy az egyik gyermekem (ha önhibán kívül is) ilyen rossz hatással legyen a másikra. Ez nem átlagos helyzet, és valószínűleg anyukád is hasonlóan bele lehet rokkanva érzelmileg.
Szerintem szakember segítsége jót tenne neked. Nem azért, mert baj lenne veled, a reakciód, gondolataid teljesen normálisak. Hanem hogy segítsen továbblépni. Fiatal vagy még, rengeteg jó dolog előtt állsz. Nyitnod kell ezek felé.
18
oké ak tekintstünk el a társadalmi hasznosságtól. akkor mi a válaszod arra, hogy ez a beteg gyerek a körülötte levőket is tönkre tette? nézd meg szerencsétlen kérdezőt, milyen nyomorult gyerekkor jutott neki? valszeg egész életén át viseli majd ezt a terhet. ez rendben van?
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!