Meddig tűrnéd szó nélkül, hogy a bátyádat a felesége évek óta totál tönkreteszi lelkileg?

A testvéred panaszkodott neked arról, hogy elfogy az önbizalma, vagy ezt csak te gondolod így?

Felnőtt ember a bátyád, ami kb. azt jelenti, hogy ha valami neki nem megfelelő, akkor majd változtat - vagy ha nem megy neki egyedül, kér segítséget.

Amíg ez nem történik meg, addig neked ehhez a világon semmi közöd. Ne szólj bele az életükbe.

"Lassan elfogy lelkileg..."

Ezt te miben méred? Panaszkodik neked, vagy csak te így döntöttél?

Majd ha a bratyódnak nem tetszik valami változtat!

Nekem az első férjem volt ilyen figura mint a te bátyád, kifejezetten elvárta, hogy valaki megmondja neki, hogy mit és hogyan kell.

Nem lehetett vele kedvesnek lenni, mert rögtön bizonytalanul érezte magát és csinálta a baromságok sorozatát a mentális problémája miatt.

Én meg meguntam, hogy nincs férfi mellettem és örökké mint egy kocsis úgy kell bánni valakivel, mert kiköveteli.

Így aztán léptem tőle, elég volt, nem vagyok Teréz anya, azóta boldog és normális életem van valaki mellett, az exem meg öngyilkos lett.

Szóval, ne avatkozz bele, ne akard szétszedni őket, hanem örülj, hogy van valaki, aki (még) elviseli a tesód!

De értsd már meg, hogy nem lehetsz a testvéred fogadatlan prókátora!

Ha nem kéri a segítségedet, akkor nem igényli, hogy beleszólj az életébe.

Ha egész életében ilyennek nevelték, akkor az, hogy jól elmondod a véleményedet, biztos hogy nem fog csodát tenni. Sőt, utána te leszel a rossz, valószínűleg nem csak a csaj, de a bátyád szemében is. Mert feszkót csinálsz.

Aki nem változtat annak nem fáj eléggé.

Sőt, furán hangzik, de valaki kifejezetten boldog lehet a “papucs” szerepben.