Hány testvéred van? Szeretnétek többet/kevesebbet? Miért? Miért nem?

Nekem 3 tesóm van, 2 fél és egy édes.

A két félből az egyikkel folyton veszekedtünk, most se érzem, hogy kijönnék vele. Ő engem szeret a legjobban, attól félek, ha önállósodom, rám akar majd telepedni, beköltözni a házamba, lelkizgetni velem hosszasan, órákat, elemezni az életem minden kis szegletét, hogy hogyan vagyok szar, mi siklott ki, mit csinálok rosszul, miben irritálom...stb. Komolyan, már előre azzal számolok, hogy 5-10-15 év múlva pereskednem kellhet majd vele.

A másik fél olyan kicsit, mintha nem lenne. Ritkán látom, akkor kicsit csevegünk, de inkább a közös szülőnkkel és egy másik tesómmal beszélget. Nagyon semleges a viszonyunk, nem érzek iránta szeretetet, sose éltem vele egy fedél alatt, ugyanakkor össze se vesztem vele sosem.

Az édestesóm aranyos, hangos, túl sokat beszél, ugyanakkor vele van csak rendes testvéri kapcsolatom. Bár egy fedél alatt nem élnék vele örökké, mert sok dolog bosszant benne, a közelében lenni pár órákat szeretek. Sok közös témánk van, korban is ő áll hozzám a legközelebb. Kb rajta gyakoroltam/gyakorlom az anyaságot, ha lehet ilyet mondani.

Szeretnék-e még tesót?

Hát....

A szüleim elváltak, mindketten 50 körül vannak, így már irreális lenne. Mostoha tesókat talán kapok, ha hozzámennek másokhoz, de az már az én koromban inkább haveri kapcsolat lenne, nem testvéri, szerintem. Míg kicsi voltam, ilyen 5-12, addig nagyon szerettem volna egy húgot, akivel jó lánytestvéri kapcsolatom van, olyan, amiről a filmekben, magazinokban látottak alapján álmodoztam mindig, anya kérdezte is, olyankor azt mondtam, hogy "jó lenne, de nem muszáj" Nem lett, a házban alig lett volna neki helye, plusz bármilyen nemű is lett volna, rivalizálást robbantott volna ki a jelenléte. Így is sokat versengek, hogy én vagyok-e a legjobb nagytestvér, ha lenne még egy kicsi, főleg, akinél ennyivel idősebb vagyok, lehet nem tudtam volna annyit foglalkozni a mostani kisebbel és ilyen "nem kedvelt nagytesóm 2.0"-vá váltam volna a számára, meg lehet a kicsik nőttek volna úgy össze, hogy nekem csak a magány és a veszekedés a nagytesómmal jut. Ha meg már 10 körül vagyok, mire születik, lehet felidegelt volna, hogy folyton rohangál, visít, nyáladzik, meg ilyesmi. Míg te itt tartasz, addig nem tűnik fel, hogy a másik is ilyen, mikor kinősz ebből, megtanulod tolerálni, hogy a másik még ilyen 1-1 délután erejéig mondjuk, de hosszasan elviselni ezt kihívás lett volna, főleg, hogy biztos két lábon járó bébicsősz lett volna a funkcióm, mert tesó1: utálja a gyerekeket, öreg, van élete, élje azt tesó2: nem velünk él, öreg, van élete, élje azt tesó3:még kicsi, nem lenne alkalmas, túl nagy felelősség, apának kell játszótárs

Szóval, nekem jó lenne talán, ha csak 1 lenne vagy 2, így, hogy 3 van, hát...ez van, ezt kell szeretni I guess

4 tesóm van. 3 féltesó, meg 1 teljes.

Apukám első házasságából van 2, ők már felnőttek, velük nem tartom a kapcsolatot, ha évente jönnek 1-2 alkalommal látogatóba, akkor sem beszélgetek velük különösképp.

Anyukám első házasságából is van egy féltesóm, ő is már felnőtt.

Illetve van még egy nővérem, vele sokat veszekedek, de amúgy szeri van. Ő most 18, hamarosan megy egyetemre, szóval maradok egyedül itthon. :c

#35

Jó azért látni, hogy van aki nem így gondol a testvérekre :D

"1 öcsém van. Sokkal könnyebb lett volna az életem ha nincs (meg is mondták anno anyámék, 1 gyereknek jutott volna lakás autó stb, de elvitte a második gyerek nevelése az árát)"

Nem akkor lett volna sokkal könnyebb az életed, ha nincs az öcséd, hanem akkor, ha nem ilyenek a szüleid!

Egy öcsém van és egy húgom, nő vagyok.

Gyerekként nem örültem nekik, mert legnagyobbként mindig mindenért én voltam a hibás, mindenen osztozkodni kellett és a pénz sem vetett fel minket. Nyilván megvoltak a szükséges dolgok, de nem tudtunk zeneórákra, sportra, egyebekre járni, csak néztem, hpgy az osztálytársaim sítáborba mennek, meg márkás ruhákat kapnak. De ezeket később elengedtem, mert a szüleink azért szerettek minket, és a továbbtanulásban is támogattak, és tudom hogy még most is segítenének bármiben.

Amúgy semleges a viszonyom a tesóimmal, öcsém még otthon lakik 30 pluszosan, húgomnak meg már családja van, nincs sok közös témánk meg ritkán találkozunk, de szeretem őket, gyerekkori marakodáson kívül sosem volt konfliktusunk, jó hogy vannak.

A legjobb a nem egyke-létben, hogy ismerőseimen látom, hogy mennyire nehezen válnak le a szülők az egykékről, nekem viszont nagyon könnyű volt kirepülni otthonról.

#39

Azért a többgyerekes családokban is előfordul az üresfészek

Nálunk 3-an lakunk egybe testvérek, anya sírt, mikor nővérem egyetemre ment, mikor elköltözött, aztán mikor én mentem egyetemre, az első hetekben nagyon nehezen búcsúzkodott, kicsit könnybe lábadtak a szemei és hónapok után is minden indulást, érkezést le kellett írnom neki

Ismerősöméknél 2 kisebb (velem kb egyidős) gyerek van, ott is nehezen megy a leválás, de ott mindkét szülő részéről.

Olyanoknál megy talán könnyebben ez, ahol a gyerekek közt nagyobb a korkülönbség, mert, ha az egyik már évek óta egyedül él, a másik kirepülőfélben, a 3. meg egyetemi gólya, addigra a szülők talán megszokják, hogyan tartanak velük kapcsolatot az idősebbekkel, viszont ilyen 1-4 éves különbségeknél a "gyászidőszakok" egybefolynak és talán sose lépnek túl ezen az egészen