Másnak is ilyen volt a gyerekkora?

Akármi legyek, ha értem, mit akarsz.

De ha ettől boldog vagy: engem is kiröhögött a tesóm, amikor 12 évesen szerelmes voltam a DiCaprióba. Mondjuk a lelkem nem tört miatta darabokra.

Nem, de én sem normális családban nőttem fel. A kérdező kora irreleváns, ilyen konfliktusokat sokan hordoznak testvérrel kapcsolatban a huszas-ötvenes éveikben is.

A testvéred viselkedése nagyon kritizáló, a rosszindulatú értelemben, és hogy ő nagyon sértett/mérgező(/nárcisztikus?) lett.

A dolog hátterében sok minden lehet. A legvalószínűbb, hogy nem segítettek neki feldolgozni a testvér (te) érkezését, azaz a testvérféltékenységet (vagy tényleg nárcisztikus).

Lényeges megértened, hogy te erről nem tehetsz, ez nem a te bűnöd. Jogod van a saját ízlésedhez és a véleményedhez épp annyira mint neki, és hogy ő a véleményét neked/rólad ne sértő módon közölje.

A határaid megvédését sajnos csak "erőszakkal" tudod megtenni. Azaz a tesód kirohanásaira határozott és udvarias elutasítással, kikéréssel reagálsz, amíg bocsánatot nem kér/elfogadja véleményedet (még sokáig nem fog), vagy ő maga ki nem hátrál a helyzetből vagy el nem pattan egy ér az agyában. Az, ha kikerülöd a helyzetet, azaz nem nyilvánítasz véleményt stb. mérgező, mert akkor egyrészt a tesód győztesnek hiszi magát, másrészt a közös környezetetekben (család, iskola, stb) a te véleményed nem kap helyet, nem veszik figyelembe, harmadrészt ehhez tudat alatt hozzászoksz, rombolja az önbizalmadat, ami minden másra kihat.

Ha nem akarsz a tesóddal a családban ilyen konfliktusokat felvállalni, akkor más helyeken/tevékenységekkel kell sok időt töltened, emberi elfogadást és sikerélményt gyűjteni, hogy az otthoni mérgezést ellensúlyozni tudd.