Másnak is nehéz gyerekkora volt?

Egyedüli gyermek vagyok, elégé későn születtem. Anyum, 39évesen szült engem, apum ekkor 50 éves volt. Nem voltunk egy gazdag család de ami kellett megvolt nekünk, voltak állataink is sok kacsa,tyúk és disznó is. Minden rendben lett volna, ha anyumnak nem lett volna gondja az alkohollal.

Zúgivó volt, apum se tudott rá hatni hogy ne igyon. Annyira le tudott részegedni,hogy szószerint kiütötte magát ráadásul gyógyszereket is szedett, mindig rázogatni kellett hogy magához térjen... voltak jó pillanatai is ,iskola után szigorúan tanult velem, gondoskodott rólam, szeretett nagyon ahogy én is őt.

Mikor tíz éves voltam megtörtént a baj, épp haza értem a suliból anyum éppen főzött mikor egyszer csak rosszul lett , elkezdett szájából és orrából is folyni a vér, sajnos a mentők se tudták már újraéleszteni. Az orvos azt mondta az alkohol vihette el.

El se telt egy hét és megjelent a nagymamám akit sose láttam, elmondta hogy van még 3 idősebb testvérem akiket ő nevel mert anyum elďobta őket magától. Elköltözött tőle mert nem engedte hogy részegen otthon fetrengjen.

Idővel megtudtam hogy apum mikor találkozott vele anyum koszos romák közt élt és úgymond nekik volt a csicskájuk , apum meg elhozta őt onnan.

Sose értettem hogy nem tudott volna rá hatni senki se. Akárhogy. Volt mikor a kinyithatós kanapé ágyneműtartójában találtam meg a borosüvegeket. Csak 10 éves voltam de én se tudtam megmagyarázni anyumnak hogy ne igyon.

Miután meghalt, a nagyim felajánlotta hogy költözzek hozzá és megad nekem mindent, de nem akartam otthagyni apumat így vele maradtam. Az se volt egy álom, mert apum odahozott hozzánk egy romanőt és annak a gyerekeit. Leélték a házunkat teljesen, minden állatot el kellett adnunk, gyümölcsfáinkat kivágni hogy legyen tüzelőnk, régi sparhelttal fütöttünk és mindent szégyeltem, ami körülöttem volt.

Mára már van feleségem, rendes munkahelyem és saját házam, persze apum is velünk él. Sose hagynám magára, felnevelt ahogy tudott de szeretetett nem nagyon adott.

Szóval nem volt egyszerű gyerekkorom. A mai napig nem tudom miért ivott ennyit anyum? Mi vitte rá?

Mindig szomorú vagyok ha jön a halottak napja mert huszonévesen nem anyumhoz kéne a temetőbe járnom hanem mellettem kéne lennie. De nincs mert fontosabb volt neki az ital.