Mi lehetett az oka ezeknek a gyerekkori érzéseknek? Másnak is volt ilyen?

Nem feltétlenül biztos, hogy kielégítő választ tudok számodra adni, és nem is biztos, hogy megfelelő. De azzal tisztában kell lenned, hogy egy ember élete a születéssel, sőt mi több már a terhesség alatt (nem akarok bele menni hányadik hónaptól) elkezdődik! Talán különös lehet de már a terhesség során is, vagy pár hónaposan a csecsemők olyan mértékben képesek felvenni a külvilág ingereit amire nem is gondolnánk. A kisbabát körülvevő környezet pedig az örökölt tényezőkön kívül rengeteget formál a kialakulóban lévő személyiségben. Egyébként akár a születés közben elszenvedett stresszre is visszavezethetőek lehetnek a problémák. Erre pontosan nem lehet választ adni így ismeretlenül, ráadásul ha már te felismerted a problémáidat akkor már el is indulhatsz a megoldásuk irányába. Azt kérdezted másnak is volt -e ilyen. Nos én anya nélkül nőttem fel. A születésemkor halt meg édesanyám. Nekem is számos lelki problémám volt, ami egészen a születésemig visszavezethető dolgokból alakultak ki. Én például nem tudom elviselni bárki érintését. Illetve úgy fogalmaznék csak nagyon kevés ember érintését vagyok képes anélkül fogadni, hogy ne rezdülnék össze közben. Egy egyszerű baráti hátsimogatást is néha nekem nehéz elviselni. Ez vissza vezethető arra, hogy az "anyai érintésből" kimaradtam. Koraszülött lévén pedig sokáig inkubátorban is voltam. Számos szociális problémám van még de ez mind javítható! Ha nem is száz százalékosan, de sikerülhet. Elhatározás kérdése az egész. Ha neked problémát okoz valami, és szeretnéd legyőzni, abban más nem segíthet! De úgy gondolom mindenki legyőzheti a problémáit ha nagyon akarja! Légy pozitív! Sok sikert kívánok!