Támogatnád az egyetemista testvéredet ebben az esetben?

Nem, még akkor se ha dolgozna.

Így viszont végképp nem. Menjen el dolgozni, van ideje. Más 5 napot megy egyetemre, mégis dolgozik ha kell a költőpénz.

🤔 Mikor az én szüleim nem álltak jól anyagilag és én egyetemen tanultam, nem vertem el heti szinten ennyi pénzt. Főztem a koleszban, pakoltam szenyát magamnak és még tanulni is volt időm.

Ne haragudj, de ha csak 3 napot jár tanulni egy héten a többi 4 napja mivel telik? Ha ennyi idősen nincs annyi gógyija, hogy a szülei pénzügyi nehézségeit tekintetbe vegye és el menjen dolgozni, hogy legalább a saját igényeit fedezze én nem támogatnám. Inkább add oda azt az összeget a szüleidnek. Az szerintem hatalmas segítség lenne nekiek

Én is nagytesó vagyok, de voltam a te testvéred helyzetében is, amikor még egyetemista voltam. Nekem ugyan nem volt nagytesóm, de 5 éven keresztül minden pénteken és szombaton dolgoztam az egyetem mellett. Plusz vállaltam fordításokat, azokat meg itthonról csináltam, amikor épp jöttek. Ebből kifolyólag mindig volt némi pénzem, no, nem vetett fel, de nem is éttermekben kajáltam, csak ritkán, amúgy meg vittem magamnak a koleszból. Egyszerűen felfogtam, hogy kib.szott nagy luxus minden nap venni a kaját, meg a kávét, és nem azért dolgozom hétvégente, hogy erre szórjam el a pénzt. Volt cserébe tartalékom, meg anyagi biztonságom.

Most meg tök jól keresek, simán megtehetném, hogy minden nap rendeljek vagy kimenjek enni, de még így is azt mondom, értelmesebb dolgokra is el tudom tenni azt a pénzt, lakásalap, nyugdíjalap, felújítás stb.

Az én testvérem még csak 15 éves, ünnepekkor szoktam neki pénzt adni, vagy évzárókor, mert jók a jegyei. Nem támogatom külön, pedig megtehetném, ennek pedig két oka van:

1. nem az én dolgom, hanem a szüleié

2. van jobb helye is a pénznek, ahogy írtam: lakásalap, nyugdíjalap, felújítás

Ha olyan helyzetbe kerülne, hogy megszorulnak, akkor oké, de ha a testvéred napi 5-7000 forintot elb.sz, mert lusta kaját csinálni magának és dolgozni is cseszik elmenni, ugyan miért finanszíroznám ezt az életvitelt számára?

Ha a szüleim nem tudnának támogatni, akkor gyűjteném a pénzt, nem eltapsolnám, ami van.

Starbucks akkor van, ha az nem hiányzik sehonnan. Nem akkor, ha anyucitól, meg tesókától kell kérni. Komolyan, el fog jönni az idő, amikor onnan meg tudod mondani, hogy valaki csóró, hogy iPhone-ja van meg Starbucks-ozik.

Ha megteheted, akkor szerintem támogasd. Havi 20-30 ezer forint nem valami hatalmas összeg, nyilván abból nem fog napi 5-7 ezret elkölteni; alkalmanként vesz majd magának kintről kaját.

Az egyetemi éveim alatt engem is támogatott a bátyám, igaz, ő nagyságrendekkel nagyobb értékkel, de soha nem én kértem tőle, csak megtehette, és támogatni szeretett volna (én külföldi egyetemre jártam, értelemszerűen a tandíj és a megélhetés is sokkal drágább volt, mint itthon). Mégis, miután végeztem az egyetemen, meg tudtam állni a saját lábamon, holott azelőtt soha nem voltam klasszikus értelemben vett diákmunkán.

Úgyhogy azt tudom mondani, hogy te ismered őt, ha értékelné, hogy támogatod, nem pedig még több pénzért tartaná a markát, akkor kisegítheted őt ezzel.

A bejárás egy dolog, de a többi napon fel kell dolgozni a halottakat, kapcsolódó irodalmat olvasni, félév vége felé pedig beadandókat írni... szerintem egyetem mellett nem lehet dolgozni, még így sem.

Ha nagyon nincs pénze, akkor egy 20-ast szerintem adhatsz neki, de ha a "segge alá volt téve minden", akkor a szülőktől is gondolom kap valamit, nem?