Mit csináljak, ha az őrületbe kerget a családom?

3 testvérem van, egyikük édestestvérem, ketten pedig a féltesóim. Az édestestvéremmel nincs is semmi gond, mert csak 2 év van köztünk (ő 16, én 18) , mindketten éljük a saját életünk. A féltesóim közül az egyikük 9, a másik 4 éves, teljesen megőrjítenek. Nem hagynak békén, tanulni is sokkal nehezebb tőlük, csak akkor tudok neki állni, ha már alszanak. Az a legrosszabb, hogy anyukám se veszi észre, mindig mindenre engem kér meg. Én vigyázzak rájuk, én vigyem őket ide-oda, ezt persze valamilyen szinten megértem, mert jól jön a segítség, amikor más dolga van, vagy éppen dolgozik, de ez már sok nekem. A barátaimat se tudom sose áthívni, ha a kicsik itthon vannak, mert tényleg idegölő ami itt megy, nem akarom rosszat gondoljanak rólam vagy bármi. A barátom azonban már eléggé benne van, ő sokat segít nekem, de már neki is “szúrja a csőrét”, hogy mindig én vigyázok a kicsikre. Többször is volt már, hogy amikor a barátomnál voltam, anyukám felhívott, hogy holnap reggel nekem kell átvinnem a legkisebb tesómat a mamájához… ez 7 órai keléssel lett volna kivitelezhető, hogy hazaérjek és el tudjam vinni, nem akartam korán kelni, úgy hogy aznap este hazamentem a barátomtól. Rossz volt nagyon, ugyanis más programot szerveztünk volna. Ha szólna előre, hogy nekem kell majd vinnem, és nem ilyen spontán lenne, akkor úgy tervezném a programjaimat, hogy a “bébiszitterkedés” és egyebek is beleférjenek. Nagyon sokszor van ez, a 16 éves tesóm szinte minden alól kihúzza magát, nem kell semmit csinálnia, mondván, hogy “úgyis állandóan szekálják egymást”…. ma is itthon maradtam betegen, de nem tudtam kipihenni, mert az egyik kistesóm is itthon maradt és nekem kellett vigyáznom rá egész nap. Nekem ehhez tényleg nincs energiám, úgy érzem magam, mintha már most anyuka lennék. Szerintetek mit csináljak, hogy beszéljek erről anyával? Egyszer már próbáltam, de nem igazán hatott. Köszi a válaszokat :)