Mit csináljak velük? Az őrületbe kergetnek már vele

A megoldás, hogy elöször is te nem mégy velü, másodszor ha a párodnak lenne esze, akkor ö sem vinné az anyóst, tanuljon meg rendesen vezetni, szerezzen gyakorlatot és menjen egyedül.

Sosem értettem, ha valakinek van jogosítványa, van autója, akkor miért kell fuvarozni!

nem vagyok pszichológus de nem lehet hogy leendö anyósod nem tudja elengedni a fiát?

úgy értem hogy a cipövásárlás általában megoldható tömegközlekedéssel is, vagy barátnövel/ ismerössel bemenni a városba. emiatt nem kellene feltétlenül rátok akaszkodnia. ez inkább csak ürügynek hangzik, és feltélenül meg kell beszélnetek mert esküvö után csak még rosszabb lehet, vagy elöjön még más is.

Micsoda eszement banda.

Élje mindenki a maga életét.

Minek vinni a szülőket bútort, meg csempét nézni?

Álljatok már a sarkatokra!

Vagy marad az idegbeteg szívás.

Amúgy én se az anyámmal, sem az anyósommal nem vásárolok elég őket elviselni egyszerű találkozáskor.

Pedig a következetesség hiánya majd a gyereknevelésben igencsak rosszul fog elsülni...

Biztos, hogy ő életed párja???

Apósod?

Amúgy megértelek, hogy idegesít. Ne menj velük, meg hát az anyja is elmehet busszal akkor ha fél vezetni és nyugodtan lehet a boltban is amennyit akar. Nem kell mindig elvinni.

Amúgy nem lehetne azt mondani, hogy ketten mentek csempét nézni meg mindent! Minek kell mindig az anyja utánfutónak? Hogy csak a veszekedés legyen? Meg amúgy is. Felnőttek vagytok, nem kell oda anyuci. Aztán meg örökké igazodni kell a másikhoz. Én azt nem birom.

Én sem szeretek anyóssal vásárolni. Olyan beidegződései vannak... Nem mindegy melyik bolt, nem mindegy milyen márka. Amikor ruhát mentünk nézni együtt ugye mindenki magának, már meg sem kérdeztem a véleményét egy idő után, mert legtöbbször leszólta ami nekem tetszett. Vagy még rosszabb volt amikor a páromnak keresett ruhát. Uram atyám azt a jelenetet... Én akkor megfogadtam: olyan még egy nem lesz.

Jó, hogy nem megyünk már együtt. Elmegy a másik gyerekével ha akar, tudja a fene. Mi ketten járunk párommal boltba, van autó mindenkinek, így a jó. De ha úgy van, én busszal is elmegyek akárhova. Sosem értettem ezt, hogy állandóan hurcolászni kell valakit! Anyósoméknál van ez, hogy a másik gyerekét állandóan hozni vinni... Egy felnőtt embert, aki nem képes megoldani a dolgait egyedül. Nem értem az ilyet. Anyósodat sem.

Szerintem 3-es jó helyen keresgél. Nem a cipővásárlás a lényeg, hanem hogy társasága legyen, méghozzá lehetőleg a fia.

Valószínűleg nincs sok dolga, unja magát otthon.

5-ösnek is igaza van. Ha a férjedet mondjuk két hónappal ezelőtt felhúzta az anyja a vásárláson, akkor mit gondol, megváltozott azóta az anyja? Akkor meg miért megy vele ismét?

Igen, a következetesség tényleg fontos.

Vagy vegyen erőt magán és mondja azt: "Havonta egyszer elmegyek vele vásárolni. Nem érdekel meddig tart, az a délután anyukámra van szánva."

A csempét, bútort meg tényleg édeskettesben kéne kiválasztani. Te fogjátok egy életen át nézegetni, nem más.

1. miért kéne NEKTEK furikázni őt ide-oda? Oldja meg, vagy akkor ne találjon ki plusz progrmamot

2. a fia mi az istenért viszi vásárolni meg cipőt nézni, ha tudja, mi köetkezik aztán? Meg kell mondani, "jó, anya, az orvoshoz elviszlek, de utána jó vásárlást, én megyek haza".

3. komolyan olyan emberrel akarsz hosszútávon tervezni, akit az anyja rángat ide-oda, és aztán még rád is fúj, ha anyuka felbxsza?

A kedves párod egy nagy gyerek, aki képtelen leválni az anyukáról.

Parod beviszi anyjat vasarolni, megmondjak neki, 3 ora mulva, pontosan 5-kor itt es itt varlak. Ha anyuka nincs ott idoben, otthagyja, jojjon haza busszal. Legkozelebb ott lesz.

Anyuka brmehet egyedul buszon a varosba, mikor kesz telefonaljon fianak hogy vege fel.

Csempet, stb. csakis kettesben valasztanek. Hazahoznek mintakat, megmutatnam mindket szulonek, ezeket valasztottuk, ezek lesznek.

Azzal szerintem semmi baj nincsen, ha alkalmanként együtt vásároltok. Ennyitől még senki sem lesz anyuci pici fia/lánya... Én úgy gondolom, hogy családon belül teljesen természetes, hogy segítünk egymásnak, megbeszélünk dolgokat, kikérjük egymás véleményét stb., legalábbis nálunk ez szokás. Addig, amíg ezt mindenki megfelelően tudja kezelni és senkinek sem okoz problémát, terhet, addig ez egy működőképes dolog. Na, nálatok viszont ez már nincsen így...

Ha nektek teher az, hogy az anyóst el kell vinni vásárolni, akkor mondjátok meg neki, hogy nektek ez így nem jó, mert lenne jobb dolgotok, nem mindig van hozzá hangulatotok, nincsen kedvetek folyton vele menni mindenhová stb., ezt meg kell beszélni. Ő pedig majd talál más megoldást pl. tömegközlekedés, elmegy egy barátnőjével vagy másik rokonával vagy beül a kocsijába és elmegy egyedül, előbb-utóbb majd belejön a vezetésbe városon kívül is.

Ha a párod ennyire nem bírja a vásárlást, akkor nem értem, hogy egyáltalán miért egyezik bele és még miért hívja el az anyját is, mikor tudja, hogy ő úgyis sokáig el fog időzni. Valamint azt sem értem, hogy miért nem tudja pl. azt csinálni, hogy elviszi az anyját vásárolni, kiteszi a boltban és, ha végzett akkor elmegy érte. Addig pedig csak le tudja magát foglalni valmaivel, azt csinálhat, amit éppen akar. Mi is így szoktuk néha, mert én tök szívesen elvagyok a cipők, ruhák, könyvek nézegetésével, míg más már rég agyvérzést kapna tőle...